A 2008-ról 2009-re tolt Magyar Bélyeg- és Postatörténeti Világtalálkozót szeptember második felében, a 18-20-i hétvégén rendezi meg a Mafitt Budapesten. A fő programpont a világ magyar bélyegeket gyűjtő filatelistáinak találkozója, egymás megismerése, gondolatok cseréje, a magyar filatélia helyzetének áttekintése (itthon és a világban). Ez alkalommal a rendezvény fő eleme a Bélyegmúzeumban rendezett kiállítás lesz: Ritkán látott ritkaságok címmel, ahol a Múzeum, valamint a Mafitt tagok (esetleg meghívott vendégek) nagy, vagy érdekes egyedi különlegességeit tárjuk a nyilvánosság elé. A három nap további programjai: ünnepi ülés, szimpózium, előadások, amelyek végleges programja később alakul ki. A Mafitt-programokkal egyidejűleg ugyanis szeretnénk néhány nagyobb budapesti múzeumban a bécsi WIPA-tablókhoz hasonló népszerűsítő, tudományosan, de érthetően feldolgozott anyagokat is összeállítani a nem bélyeggyűjtő nagyközönség részére.
Kérjük a dátum feljegyzését a naptárba, és az ismerősök mozgósítását a részvételre!
A tagdíj 2009-ben is 25 Euro, ill. 6000 forint. Sajnos Bondor László halála tovább nehezíti az elintézetlen tagdíjak kérdését, de reméljük, hogy rövidesen megoldjuk ezt a problémát is.
Novemberben megjelent Dr. Lovász András könyve egy nagy terjedelmű DVD kiegészítéssel a színesszámú krajcáros bélyegek metszetjavításairól. Ez a könyv összefoglalja valamennyi címletnek a szerző által ismert és képileg is dokumentált metszetjavításait, továbbá az egyetlen eddig fel nem dolgozott anyalemez-rekonstrukciót (II. típusú 2 krajcáros). A már korábban publikált 20 krajcáros metszetjavításokat tartalmazó könyv jól használható ábraanyaggal már korábban megjelent, ezért az könyvbe csak a szöveges leírás került, a teljesség kedvéért. A könyv költségeit a Mafitt és a Gervay-Alapítvány állta, kiadási példányszáma 400 db. A könyv ára 6000 Ft, a Mafitt hazai tagjai igényük szerint 50%-os kedvezménnyel, a külföldi tagok az elnökség döntése értelmében 100%-os kedvezménnyel kaphatják meg azt. Ez utóbbival némileg kompenzálhatjuk, hogy év közben külföldi tagjaink részére kevesebb szolgáltatást biztosítunk.
Kérjük tagjainkat, hogy akinek körleveleinket E-mailben is el tudjuk küldeni, szíveskedjen azt az E-mail címet közölni, ahová a tájékoztatókat, körleveleket, információkat, meghívókat küldhetjük, mert ezzel lényegesen könnyebbé válna tagjaink tájékoztatása. Természetesen mindazoknak, akik nem rendelkeznek számítógéppel, ill. internetes kapcsolattal, továbbra is levél formájában küldjük ki tájékoztatóinkat. Ha azonban lenne könnyen elérhető ifjú családtag, aki segíteni tudna az internetes kapcsolattartásban, könnyebbséget jelentene.
A Hotel Unió 2009-es I. félévi rendezvényeinek dátumai (az időpontokat a Mafitt honlapján is közzétesszük, egyben kérjük tagjaink telefonos elérhetőségének változásait is közölni):
január 26., február 23., március 16., április 20., május 18. és június 8. (hétfő 16-20 ó)
A közelmúltban dr. Lővei György és Székely László tartották meg Mafitt székfoglalójukat a „Bélyegmúzeumi délutánok” keretében, és ugyancsak az utóbbi keretei között került sor Czirók Dénes „élő” gyűjtemény-bemutatójára, amelyen az eddig ismert krajcáros-turulos vegyes bérmentesítéseknek jelentős százalékát kitevő, a sindelfingeni kiállításon díjnyertes kiállítási anyagát mutatta be a publikumnak.
| A Mafitt ELNÖKSÉGE MINDEN TAGUNKNAK
SIKERES, BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT, ÖRÖMET, ELÉGEDETTSÉGET, BIZTONSÁGOT, BÉKÉT ÉS SOK SZÉP FILATÉLIAI ÉLMÉNYT KÍVÁN! |
Budapest, 2008-2009 fordulóján
Rill Attila titkár Visnyovszki Gábor elnök
 |
|
 |
 |
Kiállítás a Művészetek Palotájában
A Mafitt szeptember 1. és 18. között 36 tabló kiállításában működött közre a Művészetek Palotájában, ahol a látogatók a zenével kapcsolatos filatéliai anyagokat - főleg bélyegeket - tekinthettek meg felnagyított, színes kivitelben. Az eseményről a Bartók Rádió több alkalommal is beszámolt.
WIPA 08
A WIPA 08 nemzetközi bélyegkiállítás keretében Bécsben (az Austria Centerben) az európai filatéliai egyesületek között a Mafitt is bemutatkozott öt tablóval, amely felölelte a magyar filatélia 1867 utáni időszakait és bemutatta a Társaság tevékenységét. A kiállításon (szept. 18-21.) a Bélyegmúzeum is megjelent, bemutatva az 1867-es 3 kr-os tévnyomat Kőbányán feladott példányát teljes levélen.
Mafitt közgyűlés, 2008
A Mafitt május 24-én tartotta idei közgyűlését a Hotel ÚNIÓ konferenciatermében. A közgyűlés megújította Gervay Mihály Magyar Postatörténeti Alapítvány kuratóriumát, amelynek tagjai: dr. Homonnay Géza, dr. Lővei György, dr. Novotny Erzsébet, Szabó Jenő és Szűcs Károly. Az elnök megválasztására az első ülésen, 2008. június 9-én kerül sor.
A közgyűlésen a Mafitt hat új tagot vett fel soraiba, ezek:
Nikodém Gabriella, Csehil György, Jakab András, Parragh Péter, Székely László és Zalavári István.
A közgyűlés kivonatos jegyzőkönyve hitelesítést követően a honlapon olvasható lesz.
Gyászhírek
A 2007-es ősz Mafitt krónikájának a lapjai fekete betűvel íródnak. Októberben Emil Capellaro, novemberben Gary Ryan távozott el az élő filatelisták sorából. Mindketten kiemelkedő személyiségei, nagy tiszteletben álló alakjai voltak a nemzetközi filatéliai életnek. Az Arcképcsarnokba hamarosan bekerül életművük méltatása. Sikeres pályát futottak be, és mindketten igen szép kort értek meg (93., illetve 92. életévükben érte őket a halál). Legendák voltak, olykor egymással is vetélkedve emelkedtek fel a legmagasabb csúcsokra.
Számunkra Gary Ryan 
életműve kiemelkedően fontos: tevékenységével, sikereivel jelentős nemzetközi tekintélyt vívott ki a magyar filatéliának. Nagy szerepe volt az okmánybélyegek hivatalos kiállítási osztályként való elismertetésében. Számos nagy aranyérmet és több nagydíjat nyert. Aláírása ott szerepel a világ legnevesebb filatelistái között a Roll of Distinguished Philatelist papírtekercsén. 1998-ban megkapta az egyik legnagyobb amerikai filatéliai kitüntetést, az Alfred F. Lichtenstein Memorial Award emlékérmet. Nekünk mégis az a legfontosabb, hogy elsősorban az ő nevéhez köthető annak a küzdelemnek a sikerre vitele, amelyet Madarász Gyula kezdett el az 1867-es bélyegkiadás magyar voltának elismertetésére. Az 1850-1871 közötti magyarországi bélyegzéseket feldolgozó könyvei méltán kaptak FIP irodalmi nagydíjat. Noha életére egyetlen fiának tragikus halálával az eseményt követő életszakaszában súlyos árnyék vetült, a filatélia szolgálatát mindig fontos feladatának tekintette. Egyaránt támogatta az angliai és a magyarországi gyűjtőket, és a hazai szakirodalom támogatásával kiemelkedő szerepet vállalt abban, hogy az okmánybélyegek gyűjtése itthon is fellendülhetett. Élete utolsó szakaszában megvált klasszikus magyar gyűjteményeitől, majd okmánybélyegeitől is (Budapest városi illetékbélyeg-gyűjteményét egyébként a British Library-nek ajándékozta), és visszavonulva élte utolsó éveit. Senkit sem akart terhelni idős korának bajaival. Amíg méltatása fel nem kerül az Arcképcsarnok többi neves filatelistája közé, itt, a hírekben adunk közre néhány fényképet életútjáról, és felidézzük az 1998-as Bélyegvilág kettős számában közölt életpálya-bemutatást.
Gary Ryan igazi gentleman volt, egyben a filatélia nagy diplomatája is, aki előtt most tisztelettel hajtunk fejet.
Gary Ryan magyar és angol nyelvű méltatása alábbi képekre kattitnva tekinthető meg:
További képek:
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
6. Magyar-osztrák Postatörténeti Találkozó
Esztergom, 2007. augusztus 31-szeptember 2.
A 2007-es (6.) találkozóra Esztergomban került sor, ahol a Szent Adalbert Képzési, Lelkiségi és Konferencia Központban tartottuk meg az előadásokat.
Az elhangzott előadások:
- Prof. Dr. Dkfm. Karl VODRAZKA, Linz: Beförderungen der DDSG und der Eisenbahn Pécs-Barcs für die Ungarische Post und die Beziehungen des Postdienstes dieser Gesellschaft mit der Ung. Post
- A Duna-Gőzhajózási Társaság Magyarországon - Dr. NOVOTNY Erzsébet: Az 1871-es Ferenc József-fejes bélyegkép
nyomdatechnikai variánsai, a bélyegek és a postai nyomtatványok
használatának tükrében
- Dr. Ranco TALOVIC: Postverhältnisse zwischen Königreich Ungarn und Fürstentum Serbien bis 1880
- Postai kapcsolatok a Szerb Fejedelemség és a Magyar Királyság között 1880 előtt
- dr. NAGY Ferenc: Hadvezérek, Nagyasszonyok, Szent Margit
A második világháborús magyar forgalmi bélyegkiadások története,
felülnyomataik az elvesztett, majd újra visszatért területeken,
postaforgalmi szerepük az 1945/46-os inflációban
- dr. Helmut KOBELBAUER: Weiterverwendung ungarischer Postwertzeichen im Königreich S.H.S.
- Magyar postai értékcikkek felhasználása a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban - DI. BÁNDI Attila: Új felfedezések a SZIGETVÁR-provizóriumról
Az előadások után borospince vacsora, másnap délelőtt városnézés volt a kiegészítő program. A hölgyek szombaton visegrádi és szentendrei buszkiránduláson vettek részt.
 |
| A szimpózium megnyitása szombaton reggel |
 |
| A hallgatóság |
 |
| Novotny Erzsébet előadása |
 |
| r. Ranco Talovic a pódiumon - számos sz
ép, Magyarországra küldött szerb levelet láthattunk |
 |
| Dr. Nagy Ferenc előadása a negyvenes éve
k forgalmi bélyegeiről |
 |
| Bándi Attila a Szigetvári provizórium ti
tkait fejtegette kétnyelvű előadásában |
 |
| soportkép a szombati ebédszünetben |
 |
| dr. Csekey László, Bondor László és dr.
Révész Péter |
 |
| Hja, aki tud németül…(dr. Perneczky Lá
szló az osztrák vendégekkel |
 |
| Egy kirándulás képei 1 |
 |
| Egy kirándulás képei 2 |
 |
| Egy kirándulás képei 3 |
 |
| Egy kirándulás képei 4 |
2007-es közgyűlés
A Mafitt megtartotta a 2007-es tisztújító közgyűlését, ahol a tagság a vezetőséget megújította. A közgyűlés jegyzőkönyvében a megválasztott új vezetőség, a felvett új tagok névsora is megtalálható.
56-os kiállítás a Bélyegmúzeumban
A Bélyegmúzeum és a Mafitt 2006. október 20-án nyitotta meg közös kiállítását, amely 2007 tavaszáig volt látogatható. Azok számára, akik a kiállítást nem tudták megtekinteni, bemutatjuk a nyolc Mafitt szekrény képét kellően nagy felbontásban.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Halottaink
Sajnos a Mafitt idősebb tagjai közül sok neves filatelistától - egyben nagyszerű embertől és baráttól - kellett búcsút vennünk az elmúlt hónapokban. Méltatásukat nem tudtuk kellő időben feltenni a honlapra. Életpályájukat az Arcképcsarnok neves filatelistái között hamarosan bemutatjuk (az elmúlt ciklusban elhunyt tagok felsorolása a 2007-es közgyűlési jegyzőkönyvben is megtalálható.)
Besztercebánya 2006
2006 szeptemberében megvalósult a régóta tervezett szlovák-magyar találkozó a két ország tudományos társaságának együttműködése révén. Az eseményről néhány kép erejéig honlapunkon is beszámolunk.
 |
| A magyar résztvevők egy része a határnál |
 |
| A résztvevők az előadások szünetében is a bélyegekkel foglalkoztak |
 |
| A rendezvény egyik fő szervezője, Dvorsky professzor munkában |
 |
| Kissimon Mihály előadása a papírgyártás történetéről |
 |
| A hallgatóság |
 |
| Csicsay Péter előadása új felfedezéseiről |
 |
| A találkozó résztvevői (kevés hiányzóval) |
 |
| Horváth Lajos előadása Kárpátaljáról (a fordítást Piszton Ottó végezte kiválóan) |
 |
| dr. Pálka Juraj előadása a kassai bélyegkiadásról |
 |
| Szűcs Károly kitűnő összefoglalója a készülő okmánybélyeg-katalógusról |
Az 5. Magyar-Osztrák Postatörténeti
Szimpózium St. Georgen am Langsee-ben 2005. augusztus 26-28.
************************************
|
Dr. Debreczeni Zsolt
(1928.aug.21.-2005.szept.20.)
Szomorú szívvel tudatjuk, hogy jó barátunk és gyűjtőtársunk rövid, de súlyos betegség után Svájcban elhunyt. hónappal ezelőtt aligha hihettük, hogy a vidám, tettre kész, mindig valami újra törekvő egyéniségére váró tervek és célok megvalósítását kettétöri a viharos gyorsasággal rátörő betegség. Kiváló filatelistát, remek humorú, szerteágazó tudású, pozitív irányultságú embert vesztettünk el benne. Ízig-vérig gyűjtő volt, keresztény és humanista életfelfogása és életvitele a gyűjtésben is érvényesült: fő gyűjtési területei a bélyegnapok világméretű történeti kutatása és feldolgozása, valamint a magyar filatélia keresztény motívumai mellett a két világháború közötti magyar bélyegek varázslatos világa voltak. Ezeken a területeken képes volt könyvek kiadására és kiváló kiállítási anyagok összeállítására, hetvenes éveiben is tanítva a magyar gyűjtők táborát. 1997-ben lett Mafitt-tag. A külföldi bélyeget gyűjtők szakosztályában - elsősorban a DAHLIA kereteiben, hiszen második hazája emigrálása után Svájc lett - segítőkészen, sok információ közreadásával tett a szakosztály életének pezsdítéséért. Nyugdíjasként egyre több időt töltött itthon, ingázva az immár múlttá szelidülő egykori vasfüggöny két oldala között. Nagyon fogsz hiányozni drága Zsolt barátunk… |
|
Doc. Ing. Jozef TEKEĽ, DrSc.
Ezen a nyáron is veszteség ért bennünket: hosszú szenvedés után, 51 éves korában elhunyt a szlovák filatélia kitűnősége, a bélyegzések kutatója, szakíró, a szlovák filatélia egyik reprezentánsa, aki 1990 óta, tizenöt éve volt tagja a Mafittnak. Rendezvényeinken többször állította ki a közös múlt postai dokumentumait, a Mafitt programjaiban rendszeresen részt vállalt. Nagy szerepe volt a szlovák filatéliai irodalom fellendítésében. A 2002. évi pozsonyi FEPA-kiállítás egyik fő szervezőjeként és a zsüri elnökeként elhatalmasodó betegsége ellenére is sokat tett az esemény sikeréért. Sajnos az elhatalmasodó kór legyűrte, alig fél évszázadot hagyva alkotó életét kiteljesítenie. Jó barátként, tudós filatelistaként őrizzük emlékét. |
SZÁZMILLIÓÉRT KELT EL A MÁSODIK KŐBÁNYA-LEVÉL ZÜRICHBEN,
A CORINPHILA MÁJUS 21-I ÁRVERÉSÉN
A tévnyomat különlegessége abban áll, hogy az 1867-ben Bécsben gyártott piros
5 krajcáros bélyegek nyomódúcai közé egy egyébként zöld színű 3-as dúc keveredett,
így olyan piros 3 krajcáros bélyegek kerültek a postákra, amelyekről maga a
postás is azt hitte, hogy azok a távolsági leveleken használt 5 krajcáros bélyegek.
A tévedést csak 1900 környékén fedezték fel a gyűjtők. Az 1930-as évek elején
mindössze négy példányt ismertek a tévnyomatból a történelmi Magyarország déli
részein felhasználva, ám néhány év múlva a nácizmus elől Magyarországra érkező
Pfeiffer-család ladányi levelezésében az azt megvásároló bélyeggyűjtő banktisztviselő
két olyan levelet is talált, amelyet a tévnyomattal bérmentesítettek, Kőbányán
adva fel azokat.
A talált két ritkaság közül az egyiket a szerencsés banktisztviselő az akkori
idők nagy gyűjtőjének, dr. Pákozdy Károly főorvosnak adta tovább, míg a másikat
később, a háború után adta el Kún Györgynek, egy másik nagy hírű gyűjtőnek.
Az ötvenes évek elején a bélyegpiac Magyarországon gyakorlatilag megszűnt, így
a második levél kerülő úton egy osztrák gyűjtőhöz, dr. Anton Jergerhez került
- egészen a 2005. május 21-i zürichi árverésig. A másik levél négy évtizeden
át lapult egy szekrény mélyén, mígnem 1997 végén itthon került árverésre, igen
komoly marketing munkával nagy nemzetközi érdeklődést keltve. A 12 milliós kikiáltási
árról induló levelet izgalmas licit után 38 milliónál ütötték le. A levelet
a Fejlesztési Bank és a Magyar Posta vezette társaság - túllicitálva a
tőkeerős külföldi vásárlókat - szerezte meg és helyezte letétbe a budapesti
Bélyegmúzeumba.
A most árverésre kerülő második levél leütési árára senki sem tudott helyesen
tippelni. A 85 000 svájci frankról induló levélre többen pályáztak, de a prognózisok
nagyjából a magyarországihoz hasonló leütési árat sugalltak. Végül - minden
várakozást felülmúlóan - a kerek 500 ezres összegnél fejeződött be a licit,
ami jutalékokkal, járulékokkal együtt száz millió forintot tesz ki.
A gyűjtői és gazdasági szempontokon túl ez a két levél egy nagy vita főszereplője,
mert az 1867-es kiadás osztrák, osztrák-magyar vagy magyar voltáról még ma sem
egységes az álláspont. A piros 3 krajcáros tévnyomatot az osztrákok a legnagyobb
osztrák bélyegritkaságnak tartják. Csakhogy 1867-ben Ausztria és az addig tartományként
kormányzott, függetlenségétől megfosztott Magyarország kiegyezett és két egyenrangú
állam kötött szövetséget, amit a közös uralkodó, I. Ferenc József osztrák császár
és magyar király személye szimbolizált. Az osztrák és magyar posta különvált,
de Magyarországon még nem tudtak saját bélyeget gyártani, ezért Bécsből rendelték
meg a bélyegeket. Az osztrákok ezeket a bélyegeket ugyancsak forgalomba hozták.
A szakértők mai álláspontja szerint a bélyegek osztrák vagy magyar voltát a
rajtuk levő bélyegzés dönti el, vagyis az, hogy hol használták fel azokat. Nyilvánvaló,
hogy az osztrákok éppúgy magukénak szeretnék tudni a bélyegeket, mint mi, magyarok.
Sajnos éppen az 1850-ben forgalomba került kétfejű sasos bélyegek miatt a magyar
bélyeggyűjtő társadalom egészen az 1950-es évekig mostohagyermekként kezelte
az 1867-es bélyegeket is. Csak néhány évtizede indult meg kiváló magyar és külföldi
filatelisták, muzeológusok, történészek összefogásával az a harc, amely eredményeként
ma már a tények összegzéseként jogosan vallhatjuk magyarnak az 1867-es magyar
bélyegzésű bélyegeket, így a piros 3 krajcáros tévnyomatot is.
A Műértő című újság nyári kettős számában egyoldalas írásban ismerkedhettek
meg az olvasók a ritkaság történetével. A cikk tartalmát itt is közreadjuk:
A KŐBÁNYA-SZTORI
EGY SZÁZMILLIÓS FILATÉLIAI VILÁGRITKASÁG TÖRTÉNETE ÉS HÁTTERE
Május 21-én Zürichben került kalapács alá az egyik vezető bélyegárverező cég,
a CORINPHILA több napos árveréssorozatának csúcspontjaként az egyik legendás
osztrák gyűjtemény messze legértékesebb darabjaként az 1867-es bélyegkiadás
3 krajcáros tévnyomatának levélen megmaradt, KŐBÁNYA bélyegzésű példánya. A
levél "ikertesvérével" (egy ugyanabból a levelezésből származó hasonló
borítékkal, az egykori tulajdonos neve nyomán "Pákozdy-levél"-ként
elhíresült világritkasággal) 1997 decemberében Budapesten, a Hungarofila Kft.
aukcióján ismerkedhetett meg a filatelista világ, ahol a levelet 12 milliós
kikiáltási árról indulva 38 millióig verték fel. A jutalékkal együtt közel 42
milliós ritkaság - amelyet az Állami Fejlesztési Bank és a Magyar Posta összefogásával
sikerült Magyarországon tartani a külföldi érdeklődőkkel szemben - sokáig vezette
a hazai műtárgy-árverések toplistáját. A levelet, amelynek árverésre kerülését
a média és a közvélemény kiemelkedő figyelme kísérte, és azt az Antik Enteriőr
keretében minden látogató megnézhette, jelenleg a Bélyegmúzeum őrzi. A másik
levél ekkor még az egyik legnagyobb osztrák gyűjteményben, a bécsi Jerger-anyagban
volt. Noha az Apatinban 1919-ben született dr. Anton Jerger hajómérnök tíz évvel
korábban, 1987-ben meghalt, felesége és leánya nem értékesítették a csillagászati
értékű filatéliai hagyatékot. 2002-ben azonban leányuk autóbalesete után Jerger
asszony is elhunyt, és végrendeletük szerint a gyűjtemény a Caritas szeretetszolgálatra
szállt. Ezt követően hamarosan árverésre rendezték a gyűjtemény részeit. Teljes
egészében egy árverésre koncentrálni lehetetlen lett volna a hatalmas anyagot,
ezért az részben Svájcban, részben Ausztriában több cég több aukcióján mozgatta
meg a bélyeggyűjtőket. Így került sor idén az 1867-es színtévnyomattal bérmentesített
második KŐBÁNYA-levél elárverezésére. A 85 ezer svájci frank kikiáltási ár lényegében
azonos nagyságrendű volt, mint a Budapesten kipróbált 12 millió forintos induló
összeg, ám Zürichben a kalapács jóval magasabban, 500 ezer franknál koppant,
ami jutalékkal együtt (25,2%) száz millió forintot tesz ki.
Kétségtelen, hogy egy ilyen nagyságrendű filatéliai "műtárgy" egyértelműen
a világritkaságok közé tartozik. Noha ennél magasabb összegeket is fizettek
és fizetnek bélyegekért (a Mauritius-bélyegek levelei 3-4 millió dolláros nagyságrendűek),
számunkra az 1867-es 2 krajcáros bélyeg különösen érdekes. Érdekes maga a történet,
a tévnyomat keletkezése, de még érdekesebb a levelek sorsa, és nem utolsó sorban
pontos helyük az osztrák és a magyar filatéliában. Ehhez azonban vissza kell
tekinteni úgy másfélszáz évnyit.
Az első bélyeget 1840-ben adták ki Angliában, amelyet sorra követtek a világ
országai. Magyarországon 1849-ben, a szabadságharc utolsó szakaszában elkészült
az első magyar bélyeg terve, de a bukás után kiadására már nem kerülhetett sor.
Az Osztrák Császárság 1850-ben jelentette meg első kétfejű sasos bélyegeit.
1867-ig öt különféle bélyegkiadás követte egymást, hol sasos bélyegképpel, hol
az uralkodó fejképével. 1867-ben a magyar nemzet másfél évtizedes passzív rezisztenciája
eredményre vezetett. Magyarország visszanyerte államiságát, a kiegyezés értelmében
postaigazgatása is önálló lett, döntéseit egyeztetve a perszonálunió másik államával.
Ausztriával. Logikus volt, hogy Magyarország saját bélyeget adjon ki, ám a hazai
gyártás feltételei hiányoztak. Az osztrákok elérték, hogy a magyarok által Bécstől
megrendelt bélyegeket maguk is forgalomba hozzák a birodalom többi részén. Ez
a különleges bélyegkiadás lett az ún. "1867-es kiadás", amelyet jó
egy évszázada kísérnek a bélyegek megítéléséről, hovatartozásáról dúló viták.
A bélyegeket a tévnyomat keletkezésének idején keretekbe fogott nyomódúcokkal
nyomtatták. Az 1867-es kiadás hatféle, 2 kr-25 kr értékű bélyegei közül (később
még egy 50 krajcáros címlet is megjelent) a helyi levelek bérmentesítésére szolgáló
3 krajcáros - zöld színű - bélyegek nyomódúcainak egyike a piros 5 krajcárosok
dúcai közé keveredhetett, és egy darabig így nyomták az íveket. Ez az idő viszonylag
rövid lehetett, mert a 3 krajcáros piros bélyegből a későbbiek folyamán csak
nagyon kevés került elő. Először az 1900-as évek elején írt a szaksajtó erről
a különlegességről, ám a szakértők ekkor még hamisításra gyanakodtak. Az 1920-as
évek végén Edwin Müller osztrák kutató négy példányt mutatott be, mind a négyet
a magyar postaigazgatás területén, Temes és Torontál megyékben felhasználva
DETTA, NAGY-BECSKEREK (2) és BRUKENAU (Hidasliget) bélyegzésekkel, az elsőt
kivágáson, a másik három bélyeget kisebb-nagyobb hibákkal. Nem sok esély volt
újabb darabok felfedezésére.
A harmincas évek végén azonban bekövetkezett a "csoda". A nácizmus
elől Budapestre érkező Pfeiffer-család magával hozta cégük sok évtizedes levelezését,
amelyet egy pesti bélyeggyűjtő, Gaál László megvásárolt. A levelek átnézése
közben bukkant rá a két teljes levélen megmaradt tévnyomatra, rádöbbenve, hogy
mekkora kincs hullott az ölébe. Mindkét levél nagyon szép volt. A szerencsés
filatelista az egyik levelet, amelyet 1867. augusztus 25-én bélyegeztek le Kőbányán,
Pákozdy Károly főorvosnak adta el 20 ezer pengőért, a másikat - ennek feladási
dátuma szeptember 8. - megtartotta, de később, az ötvenes évek végén azt is
eladta Kún Györgynek, aki a huszadik század dereka táján talán a legnagyobb
klasszikus magyar gyűjtemény birtokosa volt. Magyarországon ekkor még igen kemény
volt a szocialista diktatúra, a piacgazdaság megszűnt, a nagy értékű gyűjtemények
birtokosai vagy a rejtőzködést, vagy a külföldre történő illegális értékesítést,
esetleg az állami vállalat révén történő eladást választhatták, ez utóbbi esetben
azonban nem lehetett kizárni az elkobzást vagy állami tulajdonba vételt. A legszebb
és legnagyobb ritkaságok részben ekkor "vándoroltak" nyugatra, köztük
a 3 krajcáros tévnyomat is, amit Anton Jerger vásárolt meg Kún Györgytől sok
más nagyágyú között (a házkutatást és rendőrségi ügyet egyébként ő sem úszta
meg). Jerger később két gazdagon illusztrált könyvet adott ki gyűjteményéről,
ebben természetesen a 3 krajcáros levél is helyet kapott (a művek különlegességeinek
nagy százaléka szintén a Kún gyüjteményből származott). A másik levél ezalatt
évtizedekig a Pákozdy-családnál pihent (a neves orvostanár-gyűjtő az ötvenes
évek végén elhunyt), és talán a legalkalmasabb pillanatban került árverésre
itthon 1997-ben. Az akkor 96 éves Kún Györggyel az árverezést megelőző napokban
készült hangfelvételen a kitűnő memóriájú filatelista úgy emlékezett vissza,
hogy egyértelműen a Pákozdy-levél a szebbik, a másikon van egy kis kivasalt
törés. A Corinphila árverési katalógusa ennek az ellenkezőjét sugallta, amely
a levelet az "osztrák filatélia parádés darabjaként" vezette fel.
Ez a definíció azonban nem felel meg a tényeknek. 1867-ben ugyanis a Monarchiában
olyan bélyegkiadás született, amely eredetileg a Magyar Posta megrendelésére
készült és elsőként Magyarországon került forgalomba (ez magyarázza egyébként
azt is, hogy valamennyi tévnyomat magyar bélyegzésű). A bélyegek osztrák vagy
magyar voltát ugyanis az dönti el, hogy magyar vagy osztrák bélyegzés van-e
rajtuk. A Corinphila cég korrekt megjelölésének legalább azt kellett volna tartalmaznia,
hogy a tévnyomat az "osztrák-magyar filatélia" vagy az "Osztrák-Magyar
Monarchia" legnagyobb ritkasága.
Mire vezethető vissza ez a probléma? Sajnos a Corinphila helytelen terminológiáját
maguk a magyar filatelisták alapozták meg több mint fél évszázadon át, mert
a 67-es kiadást egy kalap alá véve a ténylegesen az osztrák posta által kiadott
1850-1867 közötti bélyegekkel gyakorlatilag megtagadták azt, mint nehezen kezelhető
és nem igazán szívlelt mostohagyermeket. A kiadás kettőssége a hazafias indíttatással
spékelve oda vezetett, hogy minden magyar bélyegalbumból száműzték a 67-es "közösügyes"
bélyegek előnyomott képét, azokban első magyar bélyegként a valóban csak Magyarországon
használt és itt gyártott 1871-es kőnyomatosok szerepelnek. Ami egy kicsit is
osztrák volt, azt nagyon sokáig nem szerettük.
A huszadik század közepe táján azonban egyre erőteljesebben tört felszínre
a 67-es magyar bélyegzésű bélyegek hovatartozása, amelyet a világ katalógusai
csak Ausztriánál említettek. Az 1850-1867 közötti ritkaságok legszebb darabjai
a magyar postaterületről származnak, így a felezések, a sokszínű bérmentesítések,
a színes bélyegzések jó része, ezeket mégsem vallhatjuk magyarnak, csak gyűjthetjük.
Az 1867-es kiadás viszont magyar, legalábbis a Magyarországon felhasznált bélyegek
(a birodalom más részeiben bélyegzett példányok természetesen osztrákok). Ezt
Edwin Müller, a legnagyobb osztrák filatelisták egyike is elismerte és egyértelmű
tényként közölte már az ötvenes években. Csakhogy nemcsak külhonban, még itthon
is nehéz volt a pálfordulás, elismertetni a világgal magyar bélyegként a 67-es
kiadást, amit fél évszázadig magunk sem akként kezeltünk. Mégis, Madarász Gyula,
Sipos Zsuzsa kutató és muzeológus, Gary Ryan angliai gyűjtő és Surányi László
mellett sokan mások hatalmas erőfeszítéseket tettek azért, hogy elsimertessék
a 67-es kiadást első magyar bélyegként, megtörve s régi beidegződéseket. Ebben
a szó szoros értelmében vett küzdelemben a Magyar Posta volt az egyik legnagyobb
ellenfél, amely ragaszkodott a "hagyományos" állásponthoz (az 1951-ben
és 1971-ben kiadott jubileumi bélyegek ellenében kellett volna nyilatkoznia).
Sokan attól is féltek, hogy a 67-es elismerésével a 71-es kőnyomatosok nimbusza
majd csökken. Nos, nem így lett, és lassan teret nyer a tényekre alapozott igazság,
amit Sipos Józsefné külön e témában megírt, levéltári adatok sokaságával alátámasztott
könyve nagyszerűen foglal össze - sajnos csak magyarul. A tényekről persze nem
könnyű meggyőzni az osztrák gyűjtőket, akiknek ez esetben el kellene ismerniük,
hogy a piros 3 krajcáros bélyeg magyar tévnyomat. A Corinphila katalógusát nézve
ez még korántsem lefutott meccs, nagyon sok tennivalónk van még e téren a nemzetközi
porondon.
Vannak persze más bajok is (nemcsak az, hogy ismereteink szerint a száz leggazdagabb
magyar között nincs bélyeggyűjtő, hiszen a tízezer legtehetősebb között már
számosan vannak), a zürichi aukcióra gondolva főleg a megoldatlan hazahozatali
feltételek. A Svájcban árverezett bélyegek ÁFA-kötelesek, ami gyakorlatilag
lehetetleníti a legális behozatalt (a műtárgyak kivételezettségére vonatkozó,
már 2000-ben is későn, de mégis megszületett törvényből ugyanis a bélyeget kifelejtették
a törvényalkotók).
A 67-es kiadás magyar voltának elismertetéséért tovább kell küzdeni a külföldi
szaksajtóban, a filatéliai eseményeken. A leghatékonyabb persze az lenne, ha
magyar vevők vinnék el a legértékesebb árverési tételeket az osztrákok elől
(ahogy erre bécsi árveréseken már gyakran volt példa). A KŐBÁNYA-levél svájci
árverésén erre nem került sor (a minden várakozást felülmúló leütési ár is komoly
akadály volt), de talán egyszer ez a másik levél is hazakerülhet, ha nem is
éppen Kőbányára, de Magyarországra.
Visnyovszki Gábor
A Pfeiffer-leveleket 1867 közepén a kőbányai
postán még STEINBRUCH bélyegzéssel
érvénytelenítették (ezt a levelet július 6-án). A felhasznált bélyeg piros,
és természetesen 5 krajcár névértékű
A Pákozdy-levél (a Bélyegmúzeumban). A téves
névérték - a 3 kr - teljes egészében látszik,
a bélyeg hibátlan (a jobb oldalon felül látható rövid fog a fogazógép "műve"),
a tévnyomatoklegkorábban felhasznált példánya
Negyvenkettő kontra száz
Az 1997-es budapesti 42 millióval szemben a zürichi árverésen ennek közel
két és félszereséért kelt el a második Kőbánya levél. Mennyit is ér akkor
egy ilyen levél, talán a kettő átlagát? Vagy mindkettő százat? Netán ilyen
nagy minőségi különbség lenne a két objektum között? Esetleg ennyit számít
az árverés helye és a hírverés?
Ami a levelek minőségét illeti, a Corinphila leírásában az alábbi áll: "?laut
Ansicht von Dr. Jerger der schönste und am besten erhaltene Beleg mit dieser
legendären Marke" - vagyis "Dr. Jerger álláspontja szerint a legszebb
és legjobb állapotú darab ezzel a legendás bélyeggel". Nos, ilyesmit
nem olvashatunk Jerger könyvében, annál inkább nem, mert ő a Pákozdy-levelet
sohasem láthatta. Marketing fogásnak nem rossz. Maga Kún György szalagon megőrzött
hangja pedig arról tanúskodik, hogy a Pákozdy-levél volt a szebbik (ő még
választhatott), hiszen azon a bélyeg kifogástalan, a 3-as szám teljesen szabad,
és ez az objektum a legkorábbi, míg a Jerger-levélen van egy kisimított behajlás
és egy alsó fog hiányzik.
A konklúzió tehát inkább az lehet, hogy a második levél árának felverésével
a bélyegmúzeumi levél ázsiója is jóval nagyobb lett. Az pedig, hogy a magyar
bélyegkatalógusban hogy módosul a levélen lévő tévnyomat ára, az egyrészt
közömbös, mert egy újabb Kőbánya-tévnyomat felbukkanásának valószínűsége kisebb,
mint egy ötös találaté a lottón, másrészt elméleti, amit csak a második levél
esetleges újabb árverésre kerülése cáfolhat vagy igazolhat.
Az alábbiakban bemutatunk néhány ritka objektumot kikiáltási és leütési
árával:
| Kikiáltási ár (svájci frank) |
Leütési ár (svájci frank) |
|
 |
6000,- | 6000,- |
 |
7500,- | 16000,- |
 |
17500,- | 17000,- |
 |
2500,- | 4400,- |
 |
2500,- | 3200,- |
 |
4000,- | 3800,- |
 |
17500,- | 18000,- |
 |
12500,- | 19000,- |
 |
3000,- | 12000,- |
 |
25000,- | 34000,- |
 |
35000,- | 44000,- |
 |
10000,- | 50000,- |
 |
15000,- | 40000,- |
 |
15000,- | 40000,- |
 |
17500,- | 42000,- |
 |
20000,- | 34000,- |
 |
3000,- | 26000,- |
 |
3000,- | 28000,- |
 |
2 kr: 2000,-
3 kr: 1500,- 10 kr: 3500,- 1×25 kr: 750,- 4×25 kr: 5000,- |
2 kr: 2200,-
3 kr: 1600,- 10 kr: 9500,- 1×25 kr: 1400,- 4×25 kr: 10000,- |
 |
2 kr: 12500,-
5 kr: 2500,- |
2 kr: 13000,-
5 kr: 6000,- |
 |
7500,- | 10000,- |
 |
3000,- | 15000,- |
 |
6000,- | 22000,- |
 |
7500,- | 8500,- |
 |
4000,- | 7000,- |
*********************************************
2005. ÉVI Mafitt KÖZGYŰLÉS
Április 16-án a Magyar Tudományos Akadémia elnöki tanácstermében tartotta a
társaság idei közgyűlését. A közgyűlésen 37 tag jelent meg (többen betegség,
vagy más akadály miatt nem tudtak megjelenni és előre kimentették magukat, így
a pártoló tagokat, a Magyar Postát képviselő Csegezi Marika és a Bélyegmúzeum
igazgatónője, Solymosi Rozika is, akik egyébként maguk is a Mafitt tagjai).
Jelen voltak még a tagokon kívül Kurdics Sándor Mabéosz elnök és Visóczki Isvánné
könyvelő.
Az ülés levezető elnöke, Visnyovszki Gábor Láng István professzort kérte fel
a közgyűlés megnyitására, egyben ekkor emlékeztek meg a jelen lévők az elmúlt
közgyűlés óta elhunyt Mafitt-tagokról, Paul H. Jensenről, Nagy Ferencről, dr.
Kamody Miklósról és dr. Danis Lászlóról.
A napirend jóváhagyása után a közgyűlés feladatainak tisztségviselőit (jegyzőkönyvvezető,
hitelesítő, szavazatszámlálók) választotta meg a tagság. Az elnök ismertette
Gulyás lászló elnökségi tag levelét, amelyben azt több oldalról megindokolva
kéri felmentését. Az elnökség a közgyűlésnek a jövő évi választásokig dr. Perneczky
László kooptálását javasolta. Más javaslat nem volt, a későbbiek során a tagság
őt erősítette meg szavazással új elnökségi tagként. A Gervay alapítvány kuratóriumára
vonatkozóan az elnökség ugyancsak javaslatot tett annak mandátumát újabb három
évre szavazással meghosszabbítani. Új tagokra vonatkozó javaslat nem merült
fel.
A Mafitt szokás szerint felköszöntötte jubiláns tagjait, a 96 éves Bér Andort,
a 80 éves dr. Somogyi Tamást, Karola Dezsőt, Márfai Árpádot, Keszi-Harmath Lórándot
és dr. Tomory Istvánt, valamint a 70 éves Vas Istvánt. A külföldön élő 90 éves
Emil Capellaro-t és Jan Zaborowskit, valamit a 85 éves Otto Hornungot a Mafitt
levélben üdvözli.
Az elnökség beszámolóját Hodobay Andor kezdte, abban kitért az elmúlt év eseményire,
a székfoglalókra, a tagdíjakra és technikai kérdésekre. Ezt követően Visnyovszki
Gábor inkább elvi kérdéseket taglalt, a Mafitt szerepét, feladatait, a jövőre
vonatkozó elképzeléseket. Bemutatta az új tagkártyákat és a tagbélyegeket, amelyek
2012-ig, ill. 2008-ig elkészültek. Ezután Bondor László olvasta fel a pénzügyi
beszámolót, illetőleg Fülöp Sándor az ellenőri jelentést. Czirók Dénes, a Gervay
Mihály Magyar Postatörténeti Alapítvány elnöke az alapítványi kuratórium munkájáról
számolt be, ismertette a pénzügyi helyzetet és egyben az idén augusztusban rendezendő
osztrák-magyar találkozó részleteit is taglalta.
A hozzászólások, kiegészítések során Fülöp Sándor szólt néhány szót a tavalyi
kecskeméti, Mafitt által is támogatott kiállításról, Somogyi Tamás alelnök pedig
javaslatot tett egy Mafitt-jelvényre. Barabássy Miklós a külföldön, ill. Magyarországon
élő tagok státusára vonatkozóan tett fel pontosítást célzó kérdéseket.
A közgyűlés a beszámolókat elfogadta, egyöntetűen megszavazva dr. Perneczky
László elnökségi tagként való kooptálását. A 2006-os tisztújítások előkészítésére
a közgyűlés öt tagból álló jelölőbizottságot választott dr. Nagy Ferenc, Kernács
György, dr. Bernáth Gábor, dr. Molnár László és dr. Rill Attila személyében.
A közgyűlés nyílt szavazással, egyhangú döntéssel újabb három évre meghosszabbította
a Gervay-kuratórium tagjainak megbizatását (Czirók Dénes, dr. Homonnay Géza,
Novotny Erzsébet, Rákóczi Margit, Vas István).
A Gervay-díj idei díjazottjai Vas István és Király Tibor. A Bér Andor vándordíjat
pedig Kallós Péter kapta. A laudációkat Czirók Dénes, ill. Angyal Erzsébet olvasta
fel.
Ezután Visnyovszki Gábor néhány rövid mondatban ismételten kérte a tagságot,
hogy a Mafitt honlap bővítését kísérjék figyelemmel, ötleteikkel, javaslataikkal
bővítsék és életrajzi adataik megadását - ha az még nem történt meg - minél
hamarabb pótolják.
A következő napirend a tagjelöltek ismertetése volt: Berényi Péter, dr. Kalocsai
Ferenc, dr. Kovács Géza, dr. Révész Péter, Vendel József, drs. Jan A. Rompes
(Hollandia) és Müller Antal (USA) kérte felvételét a Mafitt-ba.
A szavazást követően szünet következett, ekkor nyílt mód az új tagkártyák átvételére.
A szünetben minden jelen lévő kedves ajándékot is kapott: Horváth Lajos kiosztotta
frissen megjelent művének - Kronológia Kárpátalja történetéhez (a Kárpátaljai
postatörténeti füzetek első fecskéjeként) - egy-egy példányát.
A szünet után Glatz István, a szavazatszámláló bizottság elnöke ismertette
a szavazás eredményét: az új tagok felvételét a tagság nagy többséggel megszavazta.
A hozzászólók között Kurdics Sándor Mabéosz elnök méltatta a 2004. évi rendezvényeket
és hangsúlyozta az együttműködés fontosságát. A hozzászólások főleg a jelvényre
szorítkoztak, annak alkotó elemeire vonatkozóan hangzottak el vélemények. Dr.
Nagy Ferenc elégedettségre és optimizmusra "intette" a tagságot, reagálva
az elnöki beszámolóra.
Az "egyebek" napirendi pontját a határozati javaslat megfogalmazása
és elnöki zárszó követte.
************************************************************
|
DR. DANIS LÁSZLÓ
1922.VII.16.-2005.I.1. Újév hajnalán, 83 éves korában eltávozott közülünk a klasszikus magyar bélyegek, főleg a legelső osztrák kiadások jeles ismerője. Hosszú évtizedekig dolgozott sebészprofesszorként a pécsi honvédségi kórházban, felelősségteljes hivatásának kihívásait oldották a bélyegek, amelyeket nagyon szeretett. Az 1850-es kiadás, a legkedveltebb és legérdekesebb első osztrák bélyegek voltak a kedvencei. Nem véletlen, hogy az 1986-ban megjelent "Magyar bélyegek kézikönyve" szerkesztői őt kérték fel az 1850-es kiadás feldolgozására. Kiállítóként is sok sikert ért el, a nyolcvanas években sorra nyerve az aranyérmeket a FIP-kiállításokon. A Mafitt alapító tagja volt, székfoglaló előadását az 1850-es bélyegek utánmetszéseiről tartotta. A pécsi városi bélyeggyűjtő kör elnökeként nyugdíjas éveiben is segítette a gyűjtőket. Kiegyensúlyozott, derűs egyénisége, közvetlensége szeretetreméltóvá tették mindenki számára. Ő maga is szerette az embereket, hivatását, családját, barátait - ahol tudott, mindig segített. A bélyegek iránti vonzalom haláláig elkísérte. Családja körében tért nyugovóra. Utolsó útján a Mafitt nevében Farkas Zoltán területi irodavezető búcsúzott tőle. Emlékét megőrizzük. |
Mag. Walter Bruckner burgerlandi társunk örömmel venne minden tájékoztatást
vagy csereajánlatot nyugat-magyarországi ajánlási ragjegyekkel (Rekozettel,
Westungarn) kapcsolatban. Címe:OStR Prof. Mag. Walter A. Bruckner Stiglitzsteig
10, 7423 Pinkafeld, AUSTRIA
2004. október 22-én Voloncs Gábor és Visnyovszki Gábor részt vettek a Szlovák
Filatéliai Tudományos Társaság Besztercebányán rendezett éves közgyűlésén. A
közgyűlés megtárgyalta egy 2006-ban tervezett magyar-szlovák szimpózium lehetőségét.
A témára 2005 tavaszán tér vissza a két szervezet vezetősége.
Örömmel adjuk hírül, hogy Robert B. Morgan könyve a Colopex 2004 kiállításon
nagydíjat kapott, ezen túlmenően megkapta az American Philatelic Congress
sacramento-i döntése értelmében a Diane D. Boehret Award-ot, amit a 2003/2004
év legjobb irodalmi műve kap minden évben (a Stampshow 2003, SESCAL 2003, SHICAGOPEX
2003, Colopex 2004 és Napex 2004 rendezvényeken kiállított művek legjobbika).
2004. október 18-án, hétfőn ünnepélyes keretek között adta át Bér Andor,
a Mafitt alapító és egyben örökös tagja a Bélyegmúzeum részére Bélyeg előtti
levelek, illetve Az Egyházi Állam bélyegei című gyűjteményét. Az
ünnepségen többek között Kovács Gergelyné igazgató, Csepeli György államtitkár,
Csáky György, a Posta elnöke, Kurdics Sándor Mabéosz-elnök méltatta Bér Andor
pályáját és köszönte meg az adományt. Az ünnepség fényét emelte, hogy az adományozó
ezen a napon töltötte be 95. életévét, így a köszönet mellett a jókívánságokkal
sem fukarkodtak a gratuálók. A Mafitt nevében Visnyovszki Gábor köszöntötte
a neves filatelistát, átadva neki a társaság ajándékát, egy Zsolnay-vázát és
egy tokaji gyógycseppeket tartalmazó üveget.
A 2005. évi osztrák-magyar szimpózium kapcsán a Mafitt tagjai megkapták
a körlevelet, amelyben a szervezők az előadásokra kérnek javaslatot. A beérkezett
válaszok értékelését követően alakul ki a végleges előadások programja.
A 2004-es őszi programok
során Kecskeméten a Fülöp Sándor által második alkalommal szervezett
országos II. osztályú, a Mafitt által is támogatott kiállítás során Szécsényi
László tartotta meg székfoglalóját az 1920-as évek magyarországi korona-inflációjának
postatörténetéről, majd ezt követően Fülöp Sándor Kecskemét postatörténetét
vázolta fel. Előadása, kutatási tevékenysége példaként szolgálhat a helytörténettel
foglalkozó filatelistáknak.
| 99. születésnapját még megünnepelhettük ez év augusztus
26-án, de a várt századikon már nem tudunkl neki gratulálni -  ID. NAGY FERENC, a Magyar Filatéliai Tudományos Társaság örökös tagja, szeretett Feri Bácsink 2004. október 21-én eltávozott közülünk. Megélte a két háborút, az 1956-os forradalmat, amely után fia, dr. Nagy Ferenc a vasfüggöny túloldalára került és sokáig kellett várniuk, hogy újra találkozhassanak. Már majdnem nyugdíjas éveiben kezdett komolyan bélyeget gyűjteni. Megejtette a légiposta varázsa, hamarosan a legkiválóbb légiposta-gyűjtők sorában találjuk, kiállítási anyagaival egyre jobb eredményeket ér el, több tucat nemzetközi díj birtokosa. Kedves területei között is első volt az 1918-as REPÜLŐ POSTA időszaka, amelyet páratlanul gazdag anyaggal mutatott be itthon és külföldön. Pedig ez nem is volt olyan egyszerű. A külföldön megszerzett és fia által hazaküldött, Pestre postázott francia ballon-levélre a kézbesítéskor csaptak le a vámosok, a levelet elkobozták és őt magát is meghurcolták. Túltette magát ezen is, kedve töretlen maradt, hiszen gyerekkorában pékinasként kemény iskolában tanulta meg, hogy az élet küzdelem, amit okosan, derűvel és kitartó szorgalommal kell végigharcolni. Humora, embersége soha nem hagyta cserben, még kilencvenes évei végén sem, amikor a Napfény Otthon lakójaként verseket fabrikált és nézegette régi kiállítási okleveleit, bele-bele lapozva "A Gerle 13 útja" című kedves könyvébe. Bölcsen élte életét, és másokat is segített ebben. Könyveket lehetne teleírni történeteivel és anekdotáival, amelyek még utolsó hónapjaiban is feltolultak az emlékezet fáradó mélységeiből. Aztán jött egy baleset - combnyaktörés -, ami után már nem volt visszaút, Feri Bácsi csendben átköltözött a mennyei légiposta-klubba, itt hagyva nekünk a sok kedves emléket, amit együttléteink során átélhettünk. Londonban, alapító tagként vett részt a Mafitt létrehozásában, székfoglalóját a Magyar Tudományos Akadémia díszterméban tarthatta. Ám ezeknél még fontosabb, hogy igazi társ és barát volt, tele emberséggel és pozitív életfilozófiával, amit nemcsak megélt, hanem szét is szórt maga körül. minden terminust, hogy még egy jót beszélgethessünk, és már nem lesz módunk lángra lobbantani a százgyertyás tortát. De ha most rád figyelünk, bizonyára megnyugtatsz minket, hogy szép és gazdag volt az életed és jól érezted magad közöttünk… Mi pedig köszönjük Neked, hogy voltál… NYOGODJ BÉKÉBEN! |
| Mélységes szomorúsággal tudatjuk, hogy tagtársunk és barátunk,
PAUL H. JENSEN,
a filatélia nemzetközi síkon is kiemelkedő alakja 75.
életévében, 2004. július 17-én elhunyt. 1998-ban V. Harald norvég uralkodó arany fokozatú kitüntetését kapta a köz kiemelkedő szolgálatáért, főleg a NORVEX 97 világkiállítás megszervezéséért. Fájdalommal búcsúzunk a rokonszenves, szerény embertől és a nagy tudású filatelistától, akivel 1992-ben és 1996-ban a régebbi Mafitt-tagok személyesen is találkozhattak az EUROFILEX’92 kiállításon, ill. a világtalálkozón. 
Emlékét megőrizzük. |
A Mafitt 2004. évi Gervay-díjasai Karl Endrődi, Karola Dezső és Herwig
Rainer, a Bér Andor vándoríjat pedig Dr. Bernáth Gábor tagtársunk kapta. Méltatásuk
a szeptemberi Bélyegvilágban megtalálható.
A 2004. évi Szalon katalógusát - az Állami Nyomda Rt. jóvoltából
- minden tagunknak biztosítjuk, mellékletként pedig minden tagunk megkapja
a Mafitt négy blokkból álló ezer példányban forgalomba hozott emlékív-sorát
egy aktuális felülnyomattal, valamint a Pénzjegynyomda jóvoltából, a Philatelia
Hungarica támogatásával készült ötszáz példányos emlékív egy példányát. Az erre
az alkalomra készült díjjegyes levelezőlapot a Magyar Posta árusította, feltehetően
még beszerezhető a Filatéliai Központban.
A Mafitt a résztvevő kiállítóknak egy-egy oklevéllel tomácsolta köszönetét.
Az eseményen részt vevő, a kérdőívet kitöltő mintegy száz látogató, valamint
a nyertesek között a Mafitt bélyegajándékot és 14 db Bélyegkönyvet sorsolt ki,
amit a nyertesek a Bélyegmúzeumban vehettek át.
Ajánlott kiadványok:
| Gudlin Tamás: Magyarország klasszikus postabélyegzői (Könyvismertető) megjelent: 2004.június A könyv kapható az RFR Kft. Profila aukciók forgalmazásában. |   |
|
Dénes Czirók-Karl Endrodi: Ungarische Zusatzfrankaturen auf den Korrespondenzkarten 1869 und 1871 A tarifaváltozások, vagy többletszolgáltatás miatt ma is előfordul, hogy a díjjegyes levelezőlapokra még bélyeget kell ragasztani. Megtörtént ez már a világ első postai levelezőlapjaival is. A filatelisták kiegészítő bérmentesítésnek nevezik ezt a megoldást, s a korai példányok a legféltettebb kincsek közé tartoznak. Egy osztrák és egy magyar gyűjtő, Karl Endrődi és Czirók Dénes most egy kötetben összefoglalta mindazt, amit eddig tudunk a még osztrákokkal közös 1869-es és 1871-es kétkrajcáros, sárga bélyegképpel forgalmazott levelezési lapok kiegészítő bérmentesítéséről. A kötet 34 színes példán mutatja be az ajánlás, expresszkérés, a külföldre küldés miatti bélyeges változatokat (az összes ismertet), illetve azokat, amelyekre a forgalomból kivonás utáni használat miatt kellett bélyeget nyálazni.” |  |
|
Lovász András: Az 1876-1881. évi 20 krajcáros metszetjavításai megjelent: 2003. |  |
|
Bélyegkönyv - Stamps - Briefmarken közvetve a Mafitt-nál is megrendelhető a készlet erejéig kedvezményes 3000 Ft-os áron (+ postaköltség). Rendelési cím: Visnyovszki Gábor, H-1581 Budapest 146, Pf.: 68. |   |
A magyar filatélia történetével foglalkozó szakemberek elképzelése az volt,
hogy önálló társaság alakuljon, ahol a tagok érdeklődésének és igényeinek megfelelő
fórum jöhet létre az alkotómunka eredményeinek bemutatására. Az alapítás gondolatának
gyökerei évtizedekre nyúlnak vissza. A MABÉOSZ keretei között alakult
meg a hatvanas években a „Tudományos Munkaközösség„, dr.
Rend Ferenc
elnökletével. 1971-ben a „Magyar Bélyegek Monográfiája” mérföldkövet
jelentő köteteinek folyományaként, annak szinte folytatásaképpen szárnyat bont
a MABÉOSz tudományos közlönye a PHILATELICA
című tudományos folyóirat és hamarosan nemzetközi hírnévre tesz szert. Ugyanebben
az évben rendezték Magyarországon a második, sikeres bélyeg-világkiállítást
/az első 1961-ben volt és óriási sikert aratott/, viszont azóta nem rendezhetett
a mai napig sem Magyarország bélyeg-világkiállítást.
A hetvenes évek végére a lendület megtört és alábbhagyott. A bélyeggyűjtés világszerte
visszaesést mutatott, köszönhetően az elüzletiesedett bélyegkiadásoknak, amelyek
egyre nagyobb problémát jelentettek az országgyűjtőknek éppúgy, mint a tematikus
gyűjtőknek, s amelyeknek következtében sokezer újdonságvásárló ébredt rá arra,
hogy az új bélyegkiadások puszta sorbagyűjtése nem vezet a meggazdagodáshoz,
de a gyűjtőből filatelistává válás útját se egyengeti. 1981-ben a magyar filatélia
elvesztette Madarász Gyulát és Pákozdi
Lászlót, két nemzetközi hírű szaktekintélyét, a hazai szakmai fejlődés két
meghatározó alakját. Nemsokára búcsúznunk kellett Rend Ferenctől is és néhány
éven belül megszünt a Tudományos Munkaközösség is, bár formálisan
átalakult ugyan egy, a FIP versenyosztályának
megfelelő szakosztállyá (a MABÉOSz akkori vezetésének döntése alapján), de progresszív,
élenjáró szerepkörét elvesztette. Mindez fokozott felelősséget rótt a hagyományokat
továbbvinni szándékozó filatelistákra. Az azonosságtudatával küszködő MABÉOSz
ebben az időben nem volt kezdeményezőképes. Az 1986-ban megjelent A
magyar bélyegek kézikönyve a Szövetségtől csak elvi támogatást kapott. Nem
sikerült a Tudományos Munkaközösség feladatát kiszélesítve folytató Magyar Filatéliai
Akadémiát sem működtetni a MABÉOSz keretei között.
Ez indította útjukra a Mafitt alapítóit és szándékuk megértésre talált a Magyar
Tudományos Akadémiánál.
Az új egyesületi törvény értelmében ilyen jellegű társaság létrehozásához a
nyolcvanas évek végére alakultak ki a feltételek. A Mafitt 1989 szeptember 14-én
alakult, sokan fáradoztak rajta, hogy létrejöhessen. Közülük hervadhatatlan
érdemeket szerzett Makkai László
történész akadémikus, aki nagy lelkesedéssel és szakértelemmel végezte a szervező
munkát. Sajnos súlyos betegsége megakadályozta, hogy az alakuló ülésen részt
vegyen. A másik lelkes szervező Surányi László
tagtársunk volt, aki számos időtálló filatéliai tudományos művet alkotott, sajnos
már ő sem lehet közöttünk.
Az alakuló közgyűlés ideiglenes tisztségviselőket választott, akiket az 1990.
évi közgyűlésnek kellett megerősítenie tisztükben. A Mafitt elnöke Dr.
Láng István akadémikus lett, titkára dr.
Somogyi Tamás, alelnökei Surányi László
és Visnyovszki Gábor, a pénztárosi teendők ellátására Bér Andort, ellenőrnek
dr. Soóky Dezsőt választották meg. Gazda István, Dr. Molnár László és dr. Simády
Béla lettek az elnökség tagjai.
Az alakuló ülés tiszteletbeli elnökké választotta dr. Makkai Lászlót.
A további alapító tagok: dr. Danis László, Dobó Attila, Filyó Mihály, Flasch
Dezső, Glatz István, Hrabál László,
dr. Kamody Miklós, Keszy-Harmath Lóránd, Király Tibor, dr. Lippai Pál, Lipták
István, Márfai Árpád, id. Nagy Ferenc, Nagy József, dr. Palotás Zoltán,
Sipos Józsefné, Szép Endre,
Vas István, Voloncs Gábor és dr. Zlatev István.
Az 1990. évi II. közgyűlést dr. Makkai László már nem érhette meg. A közgyűlés
a tisztségviselőket megerősítette, egyetlen változásként dr. Somogyi Tamás alelnök,
Visnyovszki Gábor pedig titkár lett. Ennek a közgyűlésnek legnagyobb eseménye
a külföldi tagok felvétele volt. Olyan nemzetközi tekintélyek lettek a Mafitt
tagjai, mint Gary S. Ryan (Anglia), Orbán
Ferenc (Dánia) és már
az alapításnál „bábáskodó” dr.
Nagy Ferenc (Ausztria). A további külföldi tagok: Gróf László, Mervyn Benford
(Anglia), dr. Fráter István, dr. Ettre László (USA), Néma Péter
(Svájc), Otto Schäffling (Németország), Jozef Obert, Jozef Tekel (Cseh
és Szlovák Köztársaság), Cserni György, Erős László
(Románia), Jan Zabrowski (Lengyelország). A 14 külföldi taggal, továbbá két
új hazai taggal Fülöp Sándor és Simon Gy. Ferenc, a Mafitt létszáma 46 főre
emelkedett. 1990. végén dr. Lippai Pál közéleti elfoglaltsága miatt megszüntette
tagságát, így ez a szám eggyel csökkent.
1991-ben öt külföldi és egy hazai taggal, így Elaine C. Arundel (Anglia), Pierre
Vattepain (Franciaország), Peter Girlich (Németország), Tomás Morovics (Cseh-
és Szlovák Köztársaság), dr. Ulrich Ferchenbauer (Ausztria) és dr. Titsch Endre
személyében bővítette tagjai sorát ebben az évben. 1992-ben, már a IV. soronkövetkező
közgyűlésén Robert B. Morgan (USA), Dr. Hadmar Fresacher és Fritz Puschmann
(Ausztria) nyertek külföldi tagként felvételt, hazaiként pedig dr. Lovász Andrást
és Sebestyén Tamást fogadta el a közgyűlés. Így a Mafitt létszáma 56-ra nőtt,
s ekkor vált a Bélyegmúzeum is pártoló tagként a Társaság részévé.
A Társaság a filatélia történettel foglalkozó szakemberek önálló tudományos
szervezete. Az alapító tagok száma 31 fő volt, jelenleg 54 hazai és 57 külföldi
tagja van, illetve pártoló tagként segíti a Társaság munkáját a Bélyegmúzeum
és a Magyar Posta Rt. A Mafitt nem tömegszervezet, csak olyan tagjai lehetnek,
akik már bizonyították, hogy önálló kutatómunkát végeztek a filatélia valamely
területén.
Céljait és működési rendjét az „Alapszabály”-ban fogalmazta meg. A Mafitt legfőbb
testülete a közgyűlés, amely évente kerül összehívásra. A közgyűlés kizárólagos
joga az alapszabály elfogadása vagy módosítása, az új tagok felvétele, a tisztségviselők
megválasztása, a működési és gazdálkodási jelentések megvitatása és elfogadása,
a következő időszak fontosabb feladatainak kijelölése.
Társaságunk tevékenységének fontos vezérelve, -mely abból adódik, hogy a bélyeggyűjtés
is a magyar egyetemes kultúra szerves és értékes eleme, ez azonban egyre kevésbé
érződik a társadalmi tudatban- hogy ennek tudományos vonatkozásait ápolja, továbbfejlessze,
a nemzetközi tudományos összefüggésrendszerbe illessze és mindezek gyakorlati
hatásait a filatelisták számára hasznosíthatóvá tegye, a társadalom felé pedig
kommunikálja.
A Mafitt feladatának tekinti a magyar postatörténet kutatását, valamint a magyar
filatélia elméleti alapjainak mindenkori megfogalmazását, tisztázását, nemzetközi
összehasonlító vizsgálatát, értékes hagyományainak ápolását és publikálását.
A Társaság a posta- és filatéliatörténet minden területén figyelemmel kíséri
és elősegíti a kutatások gyűjtői célokkal való összehangolását, illetve szorgalmazza
a tudomány és a gyakorlat kapcsolatának fejlesztését, eredményeinek népszerűsítését.
Az operatív vezetést az elnökség végzi. Ennek tagjai az elnök, jelenleg Homonnay
Géza jeles filatelista, a két alelnök, a titkár, a pénztáros és további
négy elnökségi tag. Az ellenőr és a Mafitt által alapított Gervay
Alapítvány elnöke részt vesz rendszeresen az elnökség ülésein.
A Mafitt több mint tizenkét éves fenállása során számos és igen figyelemreméltó
rendezvényt szervezett és valósított meg. Első nyilvános szereplése az 1992-ben
megrendezett Mafitt Szalon és Kiállítás ’92 volt, amelyen kb. 40 tagunk mutatta
be kiállítási gyűjteményeit, megismertetve kutatási területeiket, melyhez számos
irodalmi publikáció, dokumentumok bemutatása is párosult.
1996-ban rendezte Társaságunk a Magyar Bélyeg- és Postatörténeti Világtalálkozót
első alkalommal, mely 3 napos kiállítás és szimpózium keretében szinte teljes
keresztmetszetet nyújtott a magyar bélyeggyűjtés tudományos igényű művelési
területeiről. 53 kiállítási anyagban, 6 új irodalmi munkában és 28 élő előadásban
kaphattak a résztvevők minden szempontból kimagasló tudásanyagot a Mafitt bemutatásában.
A második Magyar Bélyeg- és Postatörténeti Világtalálkozót 2000-ben a MABÉOSz-szal
közös rendezésben nagy nemzetközi kiállítás keretei között tartotta Társaságunk,
két fontos évforduló kapcsán. Ekkor ünnepeltük, hogy 150 éve jelent meg Magyarországon
az első postabélyeg és a Turulos kiadás 100. évfordulóját. A Szalon központi
témája is ez utóbbi köré csoportosult, s mind a kiállítás, mind a szimpózium
fókuszába a krajcár-fillér vegyes bérmentesítés korszaka került. Ezen a rendezvényen
is igyekeztünk a magyar filatélia minden jelentős területét bemutatni az új
kutatási eredmények tükrében. Újdonságként Társaságunk saját belső életét, eddigi
tevékenységét, az 1867-es kiadással kapcsolatos vitát és anyagokat is bemutatta
néhány tablón.
Megemlékezhettünk a Bélyegmúzeum anyagának bemutatásával nagy filatelista elődeinkről.
Új színfoltja volt a szimpóziumnak a számos értékes szakmai előadás mellett
a rendezésünkkel megtartott pódiumvita a magyar filatélia helyzetéről, jövőjéről.
Az Állami Nyomda jóvoltából itt kerülhetett az érdeklődők kezébe az 1996-ban
elhangzott előadások anyaga könyv alakban is.
Fontos és rendkívül nagy hatású -most már nyugodtan mondhatjuk, hagyományos-
rendezvényünk a Magyar-Osztrák Postatörténeti Szimpóziumok, melyek 1998 júniusában
kezdődtek az ausztriai Magdalensbergben. A kitűzött cél:
- segíteni az osztrák-magyar postatörténeti kutatásokat
- továbbfejleszteni a két ország kutatóinak személyes
kapcsolatait
- javítani a magyar résztvevők német nyelvismeretét
A szimpózium sikere megalapozta a hagyományteremtést, 1999-ben második alkalommal
a magyarországi Keszthelyen került megrendezésre a találkozó, kilenc magas színvonalú
előadással és közel száz fős részvétellel, mely a két oldalon kívül német, amerikai,
holland résztvevőket is vonzott és számos jelentős szaklapban jelentek meg figyelemre
méltó pozitív értékelések Ausztriától az USÁ-ig. A találkozó előadásanyaga könyv
formájában is megjelent.
A folytatásra csak 2001-ben került sor, hiszen a 2000. év a nagy kiállításoké
volt Bécsben és Budapesten egyaránt, így az erők ezekre összpontosultak.A helyszín
ismét Ausztria, a festői környezetben található Seggau kastélyában. A harmadik
alkalommal megrendezett szimpóziumon a két fél részéről 3-3 postatörténeti előadás
hangzott el, hallgatósága tovább bővült és kiszélesedett, közép-európai jelentőségűvé
vált. Ez a sokszínűség részben a Mafitt belső szervezetében is rejtőzik, hiszen
a tudományos társaság tagjainak kb. a fele külföldön él.
2003-ban a magyarországi Bükfürdő, 2005-ben pedig az ausztriai St. Georgen am
Längsee adta az összejövetel helyszínét.
Mindegyik rendezvény egyúttal a Mafitt tevékeny részvállalásával a résztvevőket
kísérő családtagok, elsősorban hölgyek számára szervezett programokkal is szolgált
azért, hogy egy filatelista esemény ne csak magányos emberek rendezvénye, hanem
egyúttal a rendezvénynek helyet adó környezet bemutatásával, megismertetésével
kellemes családi hétvége legyen.
Feltétlenül említést érdemel, hogy az eddigi szimpóziumok magyar résztvevőinek
költségeihez a Gervay Mihály Magyar Postatörténeti Alapítvány és más szponzorok
járultak hozzá.
2004-ben a Társaság a 3. Magyar Bélyeg- és Postatörténeti
Találkozó keretében sikeres bemutatót tartott a MTA társadalomkutató központban
a Budai Várban.
A Mafitt közgyűlése életművek elismeréseként évente ítélheti meg a Bér Andor vándordíjat és a Gervay Mihály Magyar Postatörténeti
Alapítványa a jelentős filatéliai kutatómunkáért adható Gervay Mihály díjat.
Találkozók, események
2014. április 11-13: Nemzetközi Filatéliai Szimpózium, Pinkafő
A hét országból érkezett résztvevők az itt látható felvételeken is látható jó hangulatban telt rendezvényen hét előadást, - köztük egy Mafitt székfoglalót - hallgathattak meg.
A többi kép itt látható. Az előadásokról gazdagon illusztrált könyv is megjelent, mely Czirók Dénestől szerezhető be (lásd kínálatunknál).
 Ülés | |
 Szavazás | |
 Dr. Láng István |  Dr. Kamody Miklós |
 1996. Ünnepi közgyűlés a Zenetudományi Intézetben | |
| 2005. évben | |
| augusztus 26-28. | 5. Osztrák-magyar postatörténeti szimpózium (St. Georgen am Längsee) |
| 2004. évben | ||
| november 27. 10:30 | Cserni György előadása az aradi megszállási bélyegekről a Mabéosz 101-es termében utána: nyílt nap a bélyegvizsgálat, elsősorban a bélyeg előtti levelek témakörében (mód nyílik a Gervay Mihály Magyar Postatörténeti Alapítvány által megvásárolt hamis levelek részletes tanulmányozására, kérdésfeltevésekre) | |
| június 4-6. | 3. Magyar Bélyeg- és Postatörténeti Világtalálkozó Budapest | |
 | Vendéglátó: MTA Társadalomkutató Központ, helyszín: MTA díszterme  | |
| Program 2004. jún. 4-6. | ||
| Köszöntők (Visnyovszki Gábor, Glatz Ferenc, Láng István, Dr. Nagy Gábor Tamás, Kurdics Sándor)     | ||
| A kiállítás tartalma      | ||
| Dr. Lovász András életmű-kiállítása (méltatás, A kiállítás tartalomjegyzéke)       | ||
  Várnegyed önkormányzati kiállítás A MABÉOSZ okmánybélyeg-gyűjtő szakosztályának tortája
| ||
| 2003. évben | ||
| augusztus 30-31. | | 4. Magyar-osztrák postatörténeti szimpózium (Bükfürdő)            |
| | Czirók Dénes | Falsche Ungarische Vorphila-Briefe |
| Dr. Robert Neunteufel | Naturwissenschafliche Echtheitsprüfung von Stempeln | |
| Dr. Karl Wodrazka | Der Postdienst der Ersten k.k. priv. Donau-Dampfschiffahrts-Gesellschaft 1834-1880 | |
| Dr. Homonnay Géza | Neue Entdeckungen im Zusammenhangmit den Abstempelungen der ungarischen Ausgabe aus dem Jahr 1867 | |
| Wolfgang König | Ein Streifzug durch die Ausgabe 1867 in Ungarn - die erste Ausgabe der selbständigen ungarischen Postverwaltung | |
| Dr. Nagy Ferenc | Über die Verwendung der Höchstwerte der Ausgabe 1867 in Ungarn | |
| Gazda István | Besonderheiten der ungarischen Zensur 1919/1922 | |
| Dr. Joachim Gatterer | Österreich-Ungarns letzter Krieg, die Feldpost | |
| 2002. évben | ||
| február 8. | Lipták István | Postatörténeti emlékek Békés vármegyéből II. rész, 1810-1840 |
| február 18. | Szivi László | A Magyar Posta a XXI. század küszöbén |
| február 23. | Novotny Erzsébet | 150 éves az Állami Nyomda (kiállítás vezetés) |
| április 20. | Angyal Erzsébet | A filatéliai szakirodalom fajtái és fontossága (székfoglaló) |
| május 2. | Kőhalmi Csaba | Az 1956-os szabadságharc a filatélia tükrében (székfoglaló) |
| 2001. évben | ||
| március 30. | | Hrabál László emlékülés |
| május 11. | Karola Dezső | A magyar posta túlélő bélyegzései (székfoglaló) |
| augusztus 25-26. | | 3. Osztrák-magyar postatörténeti szimpózium (Seggau)   |
| | Gazda István | Besonderheiten der ungarischen Zensur 1848/49 und 1914/18 |
| Dr. Ulrich Ferchenbauer | Postbetrug im Kaisertum Österreich 1850 bis 1863/64 (székfoglaló) | |
| Glatz István | Posttarife und Frankaturen in Ungarn bis 1900 | |
| Mag. Karl Endrodi | Der Postweisungsdienst in der ungarischen Reichshälfte bis zur Jahrhundertwende | |
| Visnyovszki Gábor | Die Inflation in Österreich und Ungarn in der 1920er Jahren | |
| Visnyovszki Gábor | Das Szigetvár-Provisorium | |
| 2000. évben | ||
| január 28. | Sipos Józsefné | A független magyar postaigazgatás és tábori postaszolgálat története 1848-1849 |
| február 17. | Dr. Láng István | A madárvilág Jókai Mór műveiben |
| március 24. | Cserni György | A „Ziaristi-1920-Újságírók” bélyegkiadás hányatott története |
| május 5. | Lipták István | Postatörténeti emlékek Békés vármegyéből I. rész |
| május 19. | Meggyesy Ernő | Európa postatörténete tematikus szemmel (székfoglaló) |
| augusztus 18-21. | | HUNPHILEX 2000 bélyegkiállítás és a II. Magyar Bélyeg- és Postatörténeti Világtalálkozó      (Tablók az 1867-es kiadás történetéről; A szecesszió a bélyegeken) |
| | Orbán Ferenc emlékülés | |
| | Gerrit Hof | A Turulos kiadások 1900-1913. (székfoglaló) |
| Czirók Dénes | Krajcár-Turul vegyes bérmentesítések | |
| Voloncs Gábor | Az „AUT”-lyukasztás | |
| Rolf Rohlfs | UNGARN-Halbierungen című könyvének bemutatója | |
| Dr. Láng István | A hírközlés Jókai Mór műveiben | |
| | Pódiumvita a magyar filatélia helyzetéről, jövőjéről, a Mafitt lehetőségeiről és feladatairól dr. Somogyi Tamás vezetésével | |
| További események: | ||
| október 27. | Horváth Lajos | Kárpátalja postatörténetének korszakolása |
| december 5. | | Előadások a Bélyegmúzeum megnyitásának70. évfordulója alkalmából |
| | Visnyovszki Gábor | A magyar klasszikus filatélia néhány érdekes különlegessége |
| dr. Perneczky László | Az elektronikus posta XX. századvégi termékei: az automata bélyegek | |
| 1999. évben | ||
| február 25. | Dr. Láng István, Fülöp Sándor, Nagy László | Magyar tudósok és alkotók postabélyegeken |
| június 26-július 1. | Dr. Láng István | Bélyegbemutató a Tudomány Világkonferencián:Nobel-díjasok a világ bélyegein |
| augusztus 28-29. | | 2. Magyar-osztrák postatörténeti szimpózium (Keszthely)   |
| | Sipos Józsefné | Die Postbeförderung und die Feldpostdienste während des Freiheitskampfes in Ungarn 1848 und 1849 |
| Jozef Wenzl | Die Westungarischen Postkurse bis zum jahre 1850. (székfoglaló) | |
| Dr. Molnár László | Ödenburg und die ungarische Postgeschichte | |
| Király Tibor | Die Geschichte der Ödenburger Poststempel vom Jahre 1754 bis zum Ausgleich (1867) | |
| Walter A. Bruckner | Die Feldpost bei der Landnahme des Burgenlandes | |
| dr. Nagy Ferenc | Die Geschichte der Balaton-Privatpostmarken 1875 | |
| dr. Lovász András | Die Briefmusterausgabe mit farbiger Wertziffer | |
| További események: | ||
| szeptember 16-20. | | Országos filatéliai kiállítás Kecskemét - 10 éves a Mafitt |
| | Dobó Attila | Tekercsbélyegek |
| Hodobay Andor | Francotyp bérmentesítőgépek Magyarországon | |
| dr. Perneczky László | Automata bélyegek | |
| szeptember 21. | Dr. Debreceni Zsolt | A magyar bélyegnapok története (székfoglaló) |
| november 19. | Kallós Péter | Árpádházi Szent Erzsébet (székfoglaló) |
| 1998. évben | ||
| június 6-7. | | Osztrák-magyar postatörténeti szimpózium (Magdalensberg)    |
| | dr. Somogyi Tamás | Dienstpost in Österreich-Ungarn |
| Czirók Dénes | In Ungarn verwendete numerierte Postformulare zwischen 1830 und 1875 | |
| Fritz Puschmann | Die Österreich Nummer 1 und das 1 Kreuzer Drucksachen-porto (székfoglaló) | |
| További események: | ||
| június 26. | Rolf Rohlfs | Die britische Zusatzfrankaturen auf Briefen via Triest und Alexandrien nach Asien und Australien 1859-1868 (székfoglaló) |
| december 5. | Cserni György | Az első osztrák-magyar tarifainfláció a XIX. században |
| 1996. évben | ||
| augusztus 23-25. | I. Magyar Bélyeg- és Postatörténeti Világtalálkozó - Budapest  Mafitt-szalon ’96 és szimpózium | |
| Dr. Somogyi Tamás | Postatörténet és történelem | |
| Dr. Kamody Miklós | A magyarországi hírközlés a honfoglalástól 1796-ig | |
| Paul h. Jensen | A bélyeg előtti időszak Észak-Magyarország postatörténetének tükrében | |
| Sipos Józsefné | A posta és a tábori posta az 1848/49-es szabadságharc időszakában | |
| Dr. Rüdiger Wurth | A posta Magyarországon 1850-1867 között | |
| Dr. Nagy Ferenc | A magyar posta a kiegyezés korában 1867-1871 | |
| Az 1871-es bélyegkiadás | ||
| Czirók Dénes | A kocsiposta Magyarországon | |
| John Off | Az 1871-es 2 krajcáros levelezőlap | |
| Orbán Ferenc | A XIX. század utolsó negyedének postatörténete | |
| Dr. Lovász András | Az 1874. évi I. típusú 10 krajcáros első nyomólemezei | |
| Glatz István | A Turulos kiadások 1900-1918 | |
| Otto Schäffling | A magyar hírlapbélyegek előértéktelenítései | |
| Dr. Molnár László | A XX. századi postatörténet főbb vonulatai | |
| Mervyn Benford | Az első magyar infláció időszakainak kérdései 1920-1926 | |
| Herwig Rainer | Hadgyakorlatok tábori postája 1914 előtt | |
| Dr. Somogyi Tamás | Az első világháború tábori postája | |
| Surányi László | A második világháború tábori postája | |
| Prof. Angelo G. Giumanini | Fiume - Egy nehéz gyűjtési terület perspektívái | |
| Szép Endre | Az okmánybélyeg-gyűjtés időszerű kérdései | |
| Robert Morgen | A számítógép és a filatélia | |
| Boross Kálmán | Gondolatok a postatörténet jövőjéről | |
| | Vita a magyar filatélia jövőjérő Visnyovszki Gábor vezetésével | |
| 1992. évben | ||
| június | I. Mafitt szalon  | |
A pontos dátum a régi oldal migrálása során nem volt megállapítható; a sorrend a forrásdokumentumban elfoglalt helyük alapján lett becsülve.