Dr. Nagy Ferenc

Szakmai önéletrajz

1934. március 2-án született Budapesten, egy „filatelista családba”, hiszen Édesapja
is neves magyar bélyeggyűjtő volt a légiposta területén.

Amikor 1945-ben a Piarista gimnáziumban a tornaórán „tégla-lánccal” építették a
lerombolt iskolát, korán megtanult dolgozni. A közeli Főposta is felkeltette
érdeklődését a bélyegek iránt és vasárnaponként ott állt sorba, ha egy új kiadást
jeleztek. Nem sokára egy jelentős ívgyűjtemény büszke tulajdonosa volt, ami ugyan
később nem ért semmit, viszont rengeteg bélyeg volt benne.

1952-ben érettségizett az Eötvös gimnáziumban, majd a Magyar Néphadseregben
mint egészségügyi honvéd került közelebbi kapcsolatba az orvosi szakmával.
1956-ban egységével Budapestre vezényelték, majd a Maros-utcai Szabó bácsi
legendás csoportjához került, ahol mentőkocsival járt, majd a „kötözőben”, meg a
„gyengélkedőben” ápolta a sebesülteket, amíg az oroszok november 4-én véget nem
vetettek egy álomnak. Attól kezdve a Budai Honvéd kórházban dolgozott tovább, míg
december elején az AVO bajtársai összeszedését el nem kezdte. Így aztán számára a
további maradás életveszélyesnek tűnt és így 1956. december 9-én éjjel átmenekült
Ausztriába.

A forradalom alatti, valamint azutáni ausztriai, az otthon maradott magyarok
nagyszabású támogatásáért a Köztársági Elnök 1990-ben „A Hazáért, a
Szabadságért” 56-os kitüntetésben részesítette.

A Honvédségnél tanultakat felhasználva 1957-ben a Rockefeller alapítvány
támogatásával Grazban elkezdte orvosi tanulmányait, majd Bécsbe költözve
sikeresen be is fejezte azokat. Egy dán leányt feleségül véve családot alapított, majd
1970-ben egy saját rendelőt nyitott. Magyaros szorgalmával és humoros, emberséges
stílusával nemsokára ez lett Bécs városa legnagyobb rendelője, ami annyi pénz
hozott, hogy nemsokára megint felvehette kapcsolatait a filatéliával. Főleg a
peremterületekkel foglalkozott, amivel akkoriban nem sokan törődtek. A
Havasalföldi Magyar Postahivatalokat fedezte fel elsőre, amely egy hazánkban
teljesen ismeretlen terület volt. Franz See neves osztrák filatelista támogatásával
beindította kutatásait ezen a területen, melyek oly sikeresek voltak, hogy 15 éven
belül egy FIP világkiállítás arany fokozatát kapta meg, melyet ezek után még
összesen 9-szer ért el, többek között Chicagóban, Torontóban, Madridban,
Helsinkiben, Szófiában és - Bukarestben.

Emellett párhuzamosan a magyarországi magánpostákkal is foglalkozott, ami szintén
mostohagyerek volt akkoriban (Hohe Rinne, Magura, Bisztra; Peterdi hajóposta,
Zala-Somogyi Gőzhajó Társaság). Ezekből is egy Large Vermeil gyűjteményt sikerült
összehozni, ez a maximum, amit erre a területre kapni lehetett.
1983-ban a Gary S. Ryan által kezdeményezett „Állásfoglalás” aláírói között volt,
amelyben nyilatkoztak arról, hogy az 1867-es kiadás az első magyar bélyeg.
Érdemeiért a Royal Philatelic Society tagjaként, ahol a Fellow titulust kapta, a Roll of
Distinguished Philatelists aláírójának javasolták. De ö a nyugdíjazott angol kolóniai
katonatisztek között nem érezte jól magát, és egyedüli esetként kilépett a Royal-ból.
Helyette inkább bécsi kedvelt klubjában, a Vindobonában tevékenyen részt vett a
programok szervezésében. Időközben összegyűjtötte a világon egyedüli 1867-es 25
és 50 krajcáros gyűjteményét, amely kb. 100 db 25-ös és közel 200 db 50 kr-ossal
történelmet irt.

Háziorvosi teendői mellett 1996-ban Bécs belvárosában egy második, privát rendelőt
is nyitott, ahol pszichoszomatikus esetekkel foglalkozott esténként. Orvosi
pályafutását 2001-ben fejezte be, orvos-főtanácsosi rangban. Emellett a Bécsi Orvosi
Kamara pénzügyi ellenőre is volt 10 évig, amiért a „kamaratanácsosi” rang járt (erre
Bécsben sokat adnak).

Így volt ideje nekiállni kedvenc területéről szóló szakkönyv megírására, mely két
nyelven, németül és angolul jelent meg a „Die Ungarische Post in den
Donaufürstentümern 1867-1869” címmel és 2 kiadást ért meg. A könyv a 2013-as
HUNFILÁN aranyérmet nyert, Melbourne-ben Vermeil-t kapott, majd a 2013-as
bangkoki világkiállításon az az évi legmagasabb 87-es pontszámmal és a zsűri
gratulációjával a „Best book of the year”-ként elérte a tetőpontot.
1988-ban, egy évvel a magyarországi fordulat éve előtt egy régi kedvenc ötlete
megvalósításaként Makkai professzor segítségével megalapította az azóta is jól
működő MAFITT tudományos társaságot, mely első tagjának a Magyar Tudományos
Akadémia akkori főtitkárát, Dr. Láng István professzort sikerült megnyerni. Ezáltal a
Társaság jövője biztosított lett és üléseiket az Akadémia épületében tarthatták.
A MAFITT volt az, amely a PHILATELICA folyóiratot 2010-ben újraindította és
azóta is olvasói tudását évente kétszer szakmunkákkal gazdagítja. E folyóiratban,
1974-töl a mai napig több mint 20 forrásmunkája jelent meg az utolsó 100 év
postatörténetéről, az addig nem, vagy alig feldolgozott témákból.
Az utolsó évek legfontosabb felfedezése volt az 1945-ös budapesti szükségtarifa
dokumentáris bemutatása, valamint Dél-Magyarország 1919-es postatörténete a
temesvári és mindkét homokbálványosi helyi kiadás leveleinek bemutatásával.
Mivel az 1967-ben (100 évvel az első magyar kiadás után) született leánygyermeke
természetszerűleg kevés érdeklődést tanúsított ezen témákkal szemben, 88-ik
életévéig arról is gondoskodott, hogy gyűjteményei magyar kézben maradjanak és új
tulajdonosaik azokat továbbra is örömmel ápolják.

2021 tavaszán