Kamody Miklós

Szakmai önéletrajz

Kemenczén 1918. november 13-án született postás családból. Szülei 1926-ban Budapesthez közelebb levő lakóhelyre kérték magukat, így kerültek 1926-ban Hévízgyörk Pest

megyei községbe, ahol elemi iskolai ismereteket szerzett. Középiskoláját a szomszédos Aszód kisváros reálgimnáziumában végezte, ahol Petőfi szellemében, tudós tanárok

által felkarolt cserkészmozgalom szellemében jól tanult, amiről 1937-ben érettségi vizsgát szerzett. Egy éves állásnélküliségét azzal pótolta, hogy 1938 nyarán az

Országos Társadalombiztosító Intézet által az ipari tanulók számára Gyulán és Tiszakécskén cserkész szellemben rendezett üdülő-táborozás vezetésében vett részt.

Elhelyezkedési gondján a történelem segített. 1938 őszén a Felvidék visszacsatolásából eredően mint postás szülők gyermekét a Magyar Postához órabéres díjnokként

próbaidőre felvették. Egy év múlva állásában megerősítették, munkahelyéül továbbra is Miskolcot jelölte, kérte. Az 1. sz. postánál kapott beosztást. Szabad idejének

hasznos eltöltése érdekében 1939-ben beiratkozott a Tiszai Ág. Hitv. Egyházkerület Miskolci Jogakadémiába, melynek első három évét az akkori háborús események,

frontszolgálat, majd közel három évig tartó szibériai hadifogság szakított meg. Tanulmányait - szakmai munkáját eredményesen ellátva - 1955-ben a Szegedi Tudományegyetem

Állam- és Jogtudományi Karán folytatva 1957 végén doktorátust szerzett.

A postai szakismereteket az 1939-40-ben a felsőfokú postatiszti oktatás keretében szerezte meg. A távközlési területen belül háromhónapos Siemens-géptávíró kezelési és

távírászi képesítést kapott, amit a honvédségi szervek katonai szakszolgálatnak minősítettek és egyéb katonai szolgálat alól mentesítették. Az 1941-ben kötött

házasságukból két leánygyermek, tőlük három unoka nevelődött ki, akik már négy iskoláskorú dédunokával örvendeztették meg hatvanéves házassági évfordulójukra.
Katonai szolgálat során 1941, 1942-43 és 1944-ben magasabb parancsnokságoknál Ukrajnában, majd az erdélyi fronton, végül a dunántúli részeken 15 hónapi frontszolgálatot

látott el hiradó tiszti, zászlósi rangfokozatban. A katonai front teljes felbomlása után 1944 márciusában Németországba való kitelepülés helyett a kényszerű hadifogságot

vállalta, mely 1945 tavaszától 1947 végéig tartott a szibériai embertelen körülmények között.
Visszatérve miskolci munkahelyére csoportvezetőként dolgozott, innen a postaigazgatósághoz került előadónak, majd 1953-tól 1976-ig különböző osztályok vezetője volt.

Szívpanaszai miatt orvosi javaslatra kértre nyugdíjazását. Két év pihenés után 1978-tól a Posta Oktatási Központ állományában mint nyugdíjast muzeulógusként, majd

szaktanácsadóként foglalkoztatták 1988 májusáig.
Postai-szakirodalmi tevékenysége 1959-ben kezdődött a budapesti postásoknak a cseh intervenciósok elleni harcban való részvétele feltárásával. (Adatok a postás

vöröskatonák történetéhez Borsodi Szemle 1960. 3., A miskolci posta működése az intervenció alatt Posta 1975.)
Nevezetes kutatása volt az ún. tokaji fogazásátütéses bélyeg rejtélyének megfejtése, amire a MABÉOSZ kérte fel. Helyszíni birtokviszonyok, anyakönyvi bejegyzések

vizsgálata szerint a kezdeményezés Homonnáról indult, majd 1853-ban az elkövető Tokajba való áthelyezésével ott folytatódott. A megállapítás vitára adott okot, amiről a

szakirodalom beszámolt. (Briefmarken Spiegel 1977. 11-16., Filatéliai Szemle 1978. V., 1981. 7,8 sz)
Tokaj postájának a múltja több érdekességet kínált. Az 1849. augusztusi megszállás során Tokajban az orosz katonák feldúlták a hivatal berendezését, Zákó János postás

lakását, élelmiszerét. Ezért Zákó János posta kiadó 1852 augusztusában törvényes úton kérte kárának megtérítését. A választ az osztrák hivatalos lap 1853 márciusi száma

adta meg: „… a szolgálati bizalom elvesztése miatt a postaszolgálat minden további alkalmazásából kizáratott” (Aki számlát nyújtott be Ferec Józsefnek Posta 1977.

11.sz.)
A Paulay család Tokajban született gyermekeire emlékezve összeállította a népes család kapcsolatait, akik közül kiemelkedik Ede, a színész, Móric, Ungvár későbbi

pogármestere, Gábor, aki Tokajban maradt postafőnöknek. Tokaj postájának története a 17. században is eseménydús volt, a várban működő Cseresnyei Fülöp családja saját

házában magtárnok, királyi különmegbízott (homo regius) volt és bőven maradt ránk iratanyag, amit a Ráday Könyvtár Jerney Gyűjteménye őrzött meg az utókor

számára.
Évszázadunk utolsó évtizedeiben fokozott érdeklődés nyilvánult meg egyes történelmi személyek, események évfordulója iránt. Ennek kielégítésére a honismeret, a hazafiság

elmélyítésének érdekében több olyan postai témát közölt, melyeken keresztül színes korképet nyújtott az olvasóknak. (Adalékok Miskolc város múltjához Észak-Magyarország

1985. hét folytatás)
Munkáihoz eredeti dokumentumokat igyekezett felhasználni, melyeket az Országos Széchenyi Könyvtár, az Országos Levéltár, megyei és városi gyűjtemények nyújtottak. A

Rákóczi szabadságharc okmányait Thaly Kálmán gyűjteményéből válogatta. Így jutott hozzá érdekes, értékes iratokhoz, melyeket a MAFITT 1992, 1996 és 2000-ben rendezett

Magyar Bélyeg- és Postatörténeti Világtalálkozókon mutatott be „A Magyar posta dokumentumai a kezdetektől 1796-ig” című 60 lapból álló gyűjteményében.
Hasonló érdeklődést váltott ki Rákóczinak Miskolcon való tartózkodásával (1704, 1706) kapcsolatos írásaival (Borsodi Szemle 1981. 2.) A Rákóczi szabadságharc

történetének posta vonatkozásait a vajai Vay Ádám Múzeum a Folia Rákócziana sorozat 6. sz. köteteként jelentette meg 1988-ban. A szabadságharc tábori postájáról írt

tanulmánya a Hadtörténelmi Közlemények 1982., Postamúzeumi Évkönyv 1985. kiadványokban jelent meg. Esze Tamás ezrede, a kuruc katonák élete, harcai, az ezred teljes

névsora a Borsodi Szemle 1983-i számában és egy minikönyvben 1985-ben került kiadásra.
Adatgyűjtési tevékenységéből eredően tárta fel a nagymúltú tállyai posta iratgyűjteményét a szabadságharcot leverő osztrák uralom idejétől 1853-tól az 1950-es évekig

„Tállya mezőváros postája a történelem sodrában” címmel, amivel Istvánffy Gyula néprajzi pályázatot nyert (1993).
Kutatásainak híre külföldre is eljutott. Bártfa és Bártfa fürdő történetéhez adatokat kaptak, amit a városi monográfiához felhasználtak. Ugyancsak monográfiakiegészítés

céjából készült a „Diákélet ezelőtt száz évvel a késmárki gimnáziumban” (Borsodi Művelődés 1984. 2.sz) c. munkája is. A Közlekedéstudományi Egyesület csehszlovák

társegyesületének kérésére tanulmányt készített és Ó-Tátrafüreden előadást tartott „A Felvidék (mai Szlovákia) postatörténete 1527-1711” címmel (Borsodi Szemle 1989.

3.sz). Az amerikai bélyeggyűjtők szaklapja a SOCIATY FOR HUNGARIAN PHILATELY öt folytatásban közölte a tokaji posta történetét.
Írásainak megjelenése során lehetősége volt a Történet Tudományi Intézet neves személyeit, Heckenast Gusztáv, Benda Kálmán, Vörös Károly történészeket lektornak felkérni,

vitás kérdésekben véleményüket kikérni (Hány éves a Magyar Posta). A hiteles állásfoglalás szolgált alapul a különböző oktatási jegyzeteknek, amit a MABÉOSZ, a POK, a

Győri Közlekedési Főiskola, a Postatiszti Tanfolyam használatára készített és tananyagul szolgált.
Közszereplései: Közlekedési Tudományos Egyesület Borsod Megyei Szervezetének tagjaként 1978-1985 között több posta-,vasút- és közúttörténeti cikket közölt a Borsodi

Műszaki-Gardasági Életben, amiért ezüst emlékjelvényt kapott jutalmul. Alapító tagja volt a Kazinczy Ferenc Társaságnak, melynek a Széphalom c. kiadványában négy írása

jelent meg. Meghívta alapító tagjai közé a Magyar Filatéliai Tudumányos Társaság, melynek székfoglalója 1990. december 13-án „Az ajánlás, mint potai szolgáltatás múltja”

hangzott el. Sokoldalú tagsági tevékenységéért a MAFITT és a Gervay Mihály Postatörténeti Alapítvány „Gervay Mihály Emlékplakettet”, majd 1999. május 22-én „Gervay MIhály

Díjat” adományozott.
Lakóhelyének múltján kívül munkatársainak (területi vizsgálóbiztosok) segítségével a postaigazgatóság valamennyi postahelyének megnyitása, távíróval, távbeszélővel való

egyesítésének idejét, néhánynak évszázados múltját, az „Észak-Magyarország Hírközlésének Története” c. 1985-ben megjelent könyvében tette közzé. Különös gonddal kutatta

fel a miskolci hírközlés múltját. Javaslatára újra lett Régiposta utca, megjelöltette a posta, távíró, távbeszélő szolgálatnak helyet adó épületeket. Felkutatta a város

sorrendben harmadik, 1829-től 1845-ig működő Duronelli András postamester öntvény síremlékét és helyreállítva az ország első postás emlékhelyévé tette.
Gyűjtött, megőrzött köny- és iratanyagából létesült a miskolci Postakürt Galéria 1998-ban a nagy múltú intézmény sorrendben tizenegyedikeként.
Tanulmányok, közlemények:

• A vasúti postaszállítás Észak-Magyarországon az 1870-1880-as években - Hermann Otto Múzeum, Múzeumi Közlemények 1972 10.sz.
  
• A postások szakszervezeti mozgalma Borsod megyében I-III. rész. Tanulmány a Szakszervezeti Elméleti Kutató Intézet megbízásából 1977
  
• Emlékezés a felső-tiszavidéki parasztfelkelésre 1697 - Borsodi Szemle 1982
  
• Postai vonatkozású iratok Miskolc város tanácsa irattárában 1830-1860 között - Borsodi Levéltári Évkönyv VI. rész
  
• Levelezés és utazás Kazinczy Ferenc korában - Széphalom 2. 1987 - Borsodi Műszaki Gazdasági Élet 1988. 4. sz.
  
• Hírközlésünk évszázadai a honfoglalástól a XIX. századig - Tanulmány, megjelent a Postaépítészet Magyarországon c. könyvben Távközlési Könyvkiadó Budapest

  1992
  

• A posta működése I. Rákóczi György erdélyi fejedelem idejében - Előadás 1993. október 22-én a fejedelem születésének 400 éves évfordulóján Sárospatakon

  rendezett emlékkonferencián - Postai és Hírközlési Dolgozók Lapja 1993 11.sz.
  

• Az első kuruc katonai szabályzat (Edicta Militaria) - Előadás az „Élő Rákóczi” c. történeti tanácskozáson a szatmári békekötés évfordulóján Szatmárnémetiben

  1994. április 29-én
  

• Az osztrák-magyar kapcsolatok a Magyar Posta történetében Tanulmány-pályázat a Pro Renovanda Cultura Hungariae ALapítvány felhívására 1995
  
• Miskolc postatörténete Előadása Miskolci Évszázadok Konferencia a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére MTA Borsod Megyei Bizottságán 1996.V.21.
  
• A magyarországi hírközlés állapota a XVII. század utolsó tizedében -Tanulmány a sárospataki Rákóczi Ferenc Múzeumnak Tokaji Ferenc 1697. évi felkelése 300.

  éves évfordulójára rendezett szimpóziumára 1997. július. Megjelent: Hegyaljai Felkelés 1697
  

• Hírközlés, levelezés a török hódoltság idején - Tanulmány az egri Dobó István Múzeum által 1997. október 15-16-án Eger vára visszahódításának 310.

  évfordulójára az „Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben” c. tanulmánygyűjtemény számára. Megjelent 1999. december 15-én.
  

• Emlékezés Kazinczy Ferenc nyomán az 1831. évi országos kolerajárványra - Megjelent a Széphalom 10. számában 1999.december 10-én.
  
• „Indul a Postakocsi…200 éves a miskolci posta” címmel megjelent könyve megyei, városi levéltári dokumentumok alapján feltárta a megyeszékhely kétszáz éves

  társadalmi, gazdasági és postai eseményeit. A könyvet a Hermann Ottó Múzeum Borsodi Kismonográfiák sorozat 35. számaként jelentette meg.
  

Kamody Miklós búcsúztatóját az alábbiakban adjuk közre: