A Mafipedia projekt „A bélyeggyűjtés története” fejezetének egy később készült alfejezete, Névi Pál Monográfia I. kötete alapján. Az 1877-1909 közti éveket feldolgozó rész nem maradt fenn (talán el sem készült); ez a fejezet 1910-nél veszi fel újra a fonalat. Az eredeti wiki-oldal (mafipedia.mafitt.hu) időközben megszűnt; ez a szöveg a 2016-os Internet Archive mentésből lett helyreállítva. Az eredeti cikkben szereplő két fénykép (Bán Willy maximafilia-gyűjteményéből) nem maradt fenn a mentésben.
1910.
1910. február 15-én megjelent számában a „Magyar Bélyegújság” Somossy István cikkét közli, melyben a német bélyegkereskedők „hallatlan uzsoráskodásairól” panaszkodik. Felhívja gyűjtőinket, hogy a sokkal jutányosabb árakkal dolgozó francia bélyegkereskedőket vegyék igénybe. A lapnak ebben az időben Ágai Vilmos, Bíró Gyula, Déri Imre, Medvéi István, Schomann Antal, Somossy István, Szécsy Artúr, Teleki Zakariás Sándor, Vajda Károly és Weinert Győző dr. az állandó munkatársai. A felsorolt nevekből láthatóan a lapnak kitűnő szakemberek álltak rendelkezésére. A lap jegyzet rovatában bírálja a „Hungária” működését, mert 2238 korona (abban az időben komoly összeg) vagyona mellett még mindig csak 117 tagja volt, tehát stagnált a taglétszám. Ezután közli a „Filatelista Klub vállalkozás” megalakulását, de nem közölte, hogy mire vonatkozik a címben levő „vállalkozás” megjelölés. Jellemző akkori cikkíróink egy részének felfogására az a kishír, hogy Holitscher Róbert építészmérnök bélyeggyűjteményének Senf katalógus szerint 550 000 márka az értéke, de egy szóval sem említette miből áll ez a fantasztikus nagy értékű gyűjtemény. Előtérbe tehát nem magát a bélyeget, hanem csupán annak értékét helyezték.
Ugyanezen lap következő számában Déri Imre írt cikket „Magyar siralmak” címmel. Ebben akkori filatéliai életünket lehangoló színekkel ecseteli. „Magyar bélyegkereskedelem volt egy kicsi, de ma ez már nincs. Volt három magyar egyesületünk, most kettő van, ezek sem fejtenek ki olyan működést, hogy a magyar bélyeggyűjtésre pozitív hatással volnának. Magyarországon jelenleg kb. 200 nagy, illetve előrehaladott gyűjtő, 300 közepes, 400 komoly kezdő-gyűjtő van. Szándékosan hagytam utoljára a magyar szakirodalmat. Annyit írtak már Somossy kis füzetéről, hogy ezt csak megemlítem. Jelenleg 5 szaklapunk van, nem egy közülük gyenge tartalmú, másrészt valamennyi tengődik! 500 állandó előfizető minden magyar szaklap kiadó elérhetetlen vágya!” Íme a kortárs rövid jellemzése akkori filatéliai életünkről.
1910. júniusi számában a „Magyar Bélyegújság” bejelenti, hogy székhelyét Nagybányáról Nagyváradra helyezte át. Közli, hogy a „Filatelista Klub” igazgatója Gelléri Szabó Károly, cserevezetője Abonyi Zsigmond temesvári bélyegkereskedő és lapkiadó, aki „Világposta Bélyeghírlap” c. lapját 1910 júniusi számának kiadása után beszüntette. A Nagyváradra áthelyezett „Magyar Bélyegújság” és az áthelyezéssel egyidejűleg alapított „Filatelista Klub” vezetői azonosak. Ezzel szemben Abonyi Zsigmond lapjában a „Világposta Hírlap”-ban közölte, hogy üzletét és lapját Versecre helyezte át, mert hivatali áthelyezése ide szólította. A „Magyar Bélyegújság” 1910 júniusi számában az „egyesületek” rovatában közölte „jólértesült bizalmas körökből származó szigorúan bizalmas értesülését”, mely szerint a „LEHE”, a „Hungária” és a „Hunnia” megállapodtak az országos szövetség megalapítására. Azt nem értjük, miért volt e hír „szigorúan bizalmas”. 1910 nyarán megalakult a „Budai Bélyeggyűjtők Asztaltársasága”. Összejöveteleiket a Fő u. 80. sz. alatti „Seifert” kávéházban tartották. Első elnökük Prohaszka Bódog volt. Tagjai főleg azoknak a soraiból származtak, akik a „nagy egyesületekben” nem érezték otthon magukat.
1910-ben hazánkban két helyen is megjelent német nyelven írott szaklap (Nagybányán Bíró Gyula kiadásában „Lachende Marken” címmel - Nevető bélyegek, Temesvárott Berey István kiadásában „Humoristische Markenzeitung” - Tréfás Bélyegújság). Egyik sem volt hosszabb életű. Egy ilyen lap talán megélt volna, de egyszerre kettő az bizony sok volt. A két lap megszűnését tehát nem a bélyeggyűjtők közönye, hanem a kenyér utáni hajsza által diktált verseny okozta. Ha volt valakinek egy jónak látszó ötlete, annak eredményeiben rögtön legalább még egy ember óhajtott részesedni, így egyik sem ment semmire. Egy jól szerkesztett szaklapra akadt volna ebben az időben kellő számú előfizető, de mivel egyszerre három, négy, öt lap is megjelent, érthető, hogy ezek csak vegetálhattak. Egy lap folyamatos kiadásához szükséges előfizető és hirdető gárdával egyik sem rendelkezett.
1911.
1911. március 26-a és 29-e között a Fasori (ma Gorkij fasor) gimnázium tanulói az iskola épületében középiskolai versenykiállítást rendeztek. 32 tanuló mutatta be bélyeggyűjteményét. Ezek közül 14 meghaladta a szokásos ifjúsági gyűjtemény színvonalát. Ágai Vilmos, Goldschláger Sámuel és Szécsy Artúr ismert szakírókból állt a bírálóbizottság. Az ifjúsági bélyegkiállítást több ezer diák kereste fel.
1911 tavaszán Pécsett megalakult a Gössnitzi bélyeggyűjtő egyesület pécsi csoportja, melynek első elnöke Alt Mór volt. Gössnitz a Pleise folyópartjain Zwickau közelében fekszik és a Német Demokratikus Köztársaságban van. Ebben az időben a német egyesület elnöke a világhírű filatelista A. E. Glasewald volt. A német szövetség a nevéről elnevezett emlékéremmel jutalmazza minden év legjobb filatéliai szakíróját. Glasewald Budapesten is tartott előadást (l. 1913-nál). Az 1961-es év kitűnő alkalom lett volna pécsi gyűjtőink számára, hogy az 50 éves jubileum alkalmából a gössnitziekkel közös bélyegkiállítást rendezzenek. Kár, hogy erre ott senki sem gondolt.
1911 szeptember havában Bíró Gyula (Nagybánya) szerkesztésében megjelent a „Bélyeggyűjtők Lapja”. A lapot a „LEHE” hivatalos lapjává tette.
1911 őszén Bécsben megrendezésre került „Internationale Postwertzeichen Ausstellung” (Nemzetközi postaértékcikk kiállítás) nagydíját aranyéremmel, kiváló gyűjtőnk Popovits Mirkó nyerte el magyar gyűjteményével.
1912.
1912-es évünket az újabb szaklap-dömping jellemezte. A Nagybányáról Budapestre költözött Bíró Gyula itt folytatta a „Bélyeggyűjtők Lapja” kiadását. Bár a „LEHE” hivatalos lapjává tette, ez anyagilag nyilván nem jelentett sokat, mert a lap rövidesen megszüntette megjelenését.
Marosvásárhelyen Konnerth Róbert szerkesztésében és kiadásában indult újabb lapunk a „Magyar Bélyeggyűjtő Szemle” volt. Hirdetésekre alapozott lap volt, ennek ellenére rendszertelen időközökben jelent meg. Konnert lapjának megjelenése után itt is megismétlődött egy második lapindítás, melyből összesen egy szám jelent meg. Bár lapnak nevezte magát, valóságban egyszerű kereskedői ajánlat volt.
1912 őszén dr. Szögyéni Gyula (nevével még többször találkozunk) próbálkozott egyesület alapításával és újabb szaklap indításával. Az egyesület egy németországi csereegyesület magyarországi fiókjaként kezdte meg működését és rövidesen meg is szűnt, így a beharangozott szaklap megindítására ez alkalommal még nem került sor.
1913.
1913. május 8-án megalakult a „Magyar Amatőr Bélyeggyűjtők Országos Egyesülete”, rövidített nevén a „Maboe”, mely a MABÉOSZ VI. kerületi köreként ma is folytatja működését. Az egyesület kezdetben nemcsak a bélyeggyűjtők tömörítését tűzte ki feladatául.
1913. június 1-én megjelent Haraszthy Lajos szerkesztésében és kiadásában a „Bélyeg” c. szaklap.
1913 júniusában adatok szerint Nyíregyházán is alakult újabb bélyeggyűjtő egyesület, de még az alapszabályainak elkészítéséhez sem jutott, mert az alakuló közgyűlésen az alapítók összevesztek és az egyesület megalapításától elálltak. Ugyanekkor Budapesten megalakult a „Magyar Propaganda Bélyeg Társulat”, mely rövid működése után megszűnt.
1913 júniusában dr. Szögyéni Gyula szerkesztésében és kiadásában megjelent a „Bélyegtőzsde Híradó”. A magyar és német nyelven szerkesztett lap a közben megszűnt „Bélyeggyűjtők Lapja” célkitűzéseinek megvalósítását tűzte feladatául. Ha már az egyesület alapítás nem is sikerült Szögyéninek, legalább a lapját megindította.
1913 júliusában Nagykárolyban újabb bélyeggyűjtő egyesület alakult. Ez alkalommal címe: „Nagykárolyi Bélyeggyűjtők Csereegyesülete” lett. Aránylag rövid működése után megszűnt az egyesület.
1913. október 6-án a „LEHE” rendezésében és a Hungária szálló (a mai Duna szálló mellett volt és az 1944-es ostrom alatt elpusztult) téli kertjében előadást tartott a bélyeghamisításokról a már ismertetett kitűnő német bélyegszakértő, A. E. Glasewald.
1913. végén megalakult az „Elma”, teljes nevén „Első Magyar Alkalmi Bélyeggyűjtők Egyesülete”. A MABÉOSZ kerületi köreként az egyesület ma is folytatja tevékenységét.
1913. november 20-án kezdte el Bán Willy felejthetetlen emlékű filatelistánk a régitől merőben új rendszerű bélyeggyűjtést. 1913-ban hazánk nagy területein árvíz pusztított, melyet képeslapokon is megörökítettek. A lapot árvízbélyegünkkel bérmentesítette, de úgy, hogy a kép tárgyával egyező kiadású bélyeget a lap képes felére ragasztotta. A lebélyegzés kelte 1913. november 20-a volt. E napon kezdte meg az általa maximafiliának nevezett új bélyeggyűjtési irányt, mely azonos a mai „carte maximum” gyűjtéssel. Több száz lapot tartalmazott gyűjteménye, melynek ez volt az első oldala. Ezzel világviszonylatban is vagy az első, vagy az elsők egyike volt a „carte maximum” gyűjtőknek.
Az általa kezdeményezett új gyűjtési formáról a külföldi gyűjtőket is informálta. 1936-ban a belga „Libre Echange” c. ismert szaklapban hosszabb tanulmányt írt új gyűjtési irányáról, és cikkét a külföldi szaklapok egész sora átvette.
Érdekes volt országgyűjteménye is. A maga készítette albumlapjait áttetsző előzéklappal látta el. Az előzéklap balszélén kb. 6 cm szélességű sorokban közölte, milyen alkalomból került sor a bélyeg kiadására, milyen nyomdai eljárással készült, vízjel és fogazási adatai, felhasznált papiros minősége és színe, bélyegképek leírása, példányszáma, forgalmi érvénye, tervező neve, észlelt eltérések, árusítás ideje, gumizás színe, felbukkant hamisítások stb. Az áttetsző előzéklap segítségével szöveg olvasása közben a bélyegek is jól láthatók voltak: az ily módon felépített gyűjtemény a benne elhelyezett bélyegek valóságos adattárává fejlődött, melyet később könyv alakban is közzétett.
Bán Willy gyűjteménye a nemzetközi bélyegkiállításokon első díjakat nyert, szakcikkeit a bel- és külföldi szaklapok egész sora közölte, éveken át alelnöke volt a „Hungária”-nak. Alapos műveltsége, elmélyült filatéliai tudása és tevékenysége, segíteni kész emberiessége bélyeggyűjtői körökben közismert volt. 1944-ben a fasiszta gyilkosok Theresienstadtba hurcolták és ott halálra gyötörték. A felszabadulást még megélte, de megkínzott szíve 1945. május 23-án megszűnt dobogni. Földi maradványait a theresienstadti mártírok sorába helyezték.
Forrás: Névi Pál - A bélyeggyűjtés története. Monográfia I/48-52. oldal.