Visnyovszki Gábor

Szakmai önéletrajz

Már 8 évesen bélyeggyűjtő, az 1953-as Népviseletek sorozatot már önállóan vásárolja
meg gyűjteményébe. Diákkorában és húszas éveiben magyar katalógusgyűjteményt épít
és motívumként a madonnás bélyegeket gyűjti. Érettségi utáni szünidei keresetéből
egy Nagy Madonna sorozatot vásárol. 1974-ben, abbahagyva a kosárlabda-edzősködést
több ideje marad a klubéletre, megízleli a klasszikus bélyegek szépségét és múlt
századi helybélyegzéseket kezd gyűjteni. Részt vesz a Madarász Gyula által kezdeményezett
vetélkedőn, és hamarosan ki is állítja a kőnyomatos 5 krajcáros típusait és a
Turulos kiadás bélyegzéseit. A hetvenes évek végén felismeri, hogy a huszadik
század postaküldeményeit alig gyűjtik, érdeklődését felkeltik a forgalmi kiadások
bérmentesítései és a háborúk utáni inflációs időszakok postatörténete. Megismerkedik
a még élő nagy magyar gyűjtőkkel (Madarász Gyula, dr. Rend Ferenc, dr. Makkai
László, Pákozdi László) és sokat tanul tőlük. 1979-ben Surányi László
meghívja a Philatelica c. periodika szerkesztőbizottságába. 1981-82-ben több mint
egy esztendeig a Mabéosz alkalmazottja, majd visszatér mérnöki pályájához. 1982
és 86 között Surányi Lászlóval együtt megszerkesztik - 17 társzerzővel együtt
- A magyar bélyegek kézikönyvé-t, amelyet 1987. január 10-én, az egész
országot megbénító havazás kezdetén mutatnak be a Hotel Ifjuságban. 1986-tól a
Mabéosz elnökségi tagja, 1990. június 2-tól alelnök, majd Kocsis Tamás elnök 1991.
január 29-i lemondása után a júniusi elnökválasztásig - amelyen nem kívánt
indulni - megbízott elnök.
Kiállítóként több anyagot is felépít, 1988-ban portós anyagával Helsinkiben FIP
aranyérmet nyer. Ugyanebben az évben tagja lesz a londoni Királyi Filatéliai Társaságnak
(The Royal Philaelic Society London). 1989-ben Bér Andorral, dr. Makkai
Lászlóval és Surányi Lászlóval együtt megalapítják a Magyar Filatéliai
Tudományos Társaságot, amelynek kezdetben alelnöke, majd titkára, később ismét
alelnöke, végül 2002-től 2011-ig elnöke. 1990-től hivatalos bélyegszakértő, 1991-től az
AIEP (a filatéliai szakértők nemzetközi szervezete) tagja. A kilencvenes évek
elején megalakult Hungarofila Kft. alapító tagja (a kilencvenes évek második feléig).
Az ilyen minőségében őt ért támadások miatt 1992. március 11-én lemond Mabéosz
alelnöki tisztségéről.
A Hungarofila első öt árverésének levezetője, de nagyrészt ennek mások által újságírói
működésével való vélt összeférhetetlensége miatt fokozatosan leépíti a kereskedelemben
való szerepvállalást, és a Mafitt szervezése, a filatéliai újságírás, valamint
a szakértői és irodalmi vonal kerül tevékenysége előterébe. 1994-95-ben Londonban
részt vesz a Ryan-kollekció, a legnagyobb magyar gyűjtemény árverési
előkészítésében. 1996-ban az Állami Nyomda megbízásából megszerkeszti a "Bélyegkönyv"
c. kiadványt, amely a klasszikus magyar bélyegek történetét foglalja össze sok
színes ábrával. Évek óta a Magyar Bélyegek Katalógusa szerkesztőbizottsági tagja
(az 1960 előtti részek felelőseként). 1997 óta FIP zsüror. Valamennyi időszak
magyar bélyegeit és postai dokumentumait gyűjti, kollekciója meghaladja a húszezer
különféle küldeményt. Filatéliai újságíróként számos cikket publikált. 1998-ban
az ő tanácsára került hazai árverésre a legnagyobb magyar filatéliai ritkaság,
az 1867-es piros 3 kr-os tévnyomat, amelyet 41,8 millió forintért vásárolt
meg és helyezett letétként a Bélyegmúzeumba egy befektetői szerveződés. 2000 óta
tagja az AEP-nek, az Európai Filatéliai Akadémiának, amely 2004-ben a "Mérite
Philatélique Européen" éremmel ismerte el tevékenységét.